magyar világos sör
ÚJRAKÓSTOLVA, az új cikk itt olvasható
Mai sörünk, kiváló nevével, garantáltan egyből felkelti minden békés olvasó figyelmét; kezdetben a KK is erősen csodálkozva nézett a gyártási helyét valószínűleg enigmatikusnak szántan, de inkább csak hülyén kódoló márkára, ami, igen, Kőbányán készül, a Drehernél. Érdekessége, hogy mint brand, nem az új idők olcsósör-szelének hátán vitorlázott a piacra, évtizedekkel korábban is létezett, mint expotcikk (bizonyíték itt), napjainkra viszont egyértelműen az árézékeny piac becélzására állt rá, külsejében mindenképp: natúr koronazár, egyenüveg, rajta a szokásos kopásövekkel, egy db, szemre egy BV-iskola műszakirajz-gyakorlatán szerkeztett címkével. Árpozíciójával, amely a 100 és 130 forintos határok között lavírozik, szintén alátámasztja vizuális alapú gyanúnkat, mégha logikátlannak is tűnik, hogy miért kell egy másik márka is a hasonlóan kinéző, hasonló áron terjesztett és ugyanott, ugyanúgy kukoricagrízzel készülő Kőbányai mellé - a más ízlésvilág lefedése nem tűnik jó válasznak, az alsó polcról válogató, vagy ha jobban tetszik, árérzékeny célközönségnek nem jellemzője a finnyáskodás.
Marad hát a rejtély empirikus megoldása, sörnyitóval: bár a célközönségi rész még mindig nem világos, a Rocky Cellar más sör, mint magyaros nevű társa, még azon túl is, hogy fél százalékkal alacsonyabb az alkoholtartalma; ugyanis míg amaz inkább az ihatóság követelményének jellegetelen, unalmas, híg egyenízével próbál megfelelni, addig mai sörünk (saját mottójával: "Kőbányán készül, a legfinomabb alapanyagok felhasználásával") inkább az 'alacsony költségen minél több íz' alapgondolat mentén szerveződött, ennek nyomán egyszerre savanyú és keserű, mint a komlós aludttej, miközben az egész kis misztériumjátéknak otthonos hátteret teremt az alulról közelítő szegmenstestvérektől régről ismert, gyomorsavas nyelvlepedék jellegű érzést kölcsönző olcsósör-esszencia.
Mindezek nyomán az RC-nek kifejezett érdekessége, hogy az általában ízetlenül rossz modell helyébe megalkotta a markánsan rossz karakter archetípusát. Tekintve, hogy a hasonló márkákhoz képest alíg látni boltokban, valószínűleg kifejezetten limitált szériában gyártja a Dreher, valószínűleg nem azért, hogy kuriózumot érleljen belőle. Pedig nem ártana, hiszen az évente előrángatott, tetszőleges nevű téli idény-Ászokokat leszámítva utoljára leginkább a '89-ben startolt Arany Ászokkal jöhetett elő kedvenc Jászberényi úti gyárunk új, nem-licenc, nem-alkoholmentes és nem is alsópolcos márkával, ilyesformán bőven sereghajtó a magyar gyármezőnyben. Persze a tapasztalható könnyfakasztó fogyasztási kultúra és tudatosság mellett a KK erősen kétli, hogy az áron kívül volna bármi más olyan faktor, amit érdemes lenne komolyan figyelembe venni a piacirészesedés-modellekhez, szóval igazából semmi nem is kényszerít a palettafrissítésre. Ilyenkor szokott megjelenni az elégedetlen kisebbség hangjaként a különféle artikulációs médiumok hálózata, és bár a KK egészen biztos benne, hogy néhány tucat olvasójával a legkevésbé sem artikulátor, még médiumnak is erős eufémizmus, dehát ezen ne múljon.
Alkoholtartalom: 4 V/V %
2008. 01. 15.
