cseh licenc világos sör
A KK rendkívül felderült, amikor rövid felvidéki kalandján egy határközeli település élelmiszerboltjában a Premium Kozel hátlapján a Plzeňský Prazdroj, a. s. feliratra lett figyelmes, ami ugyebár a tisztességesebb Kozelek egyik fő előállítási helye Velke Popovice mellett. Örömünk annál nagyobb csalódásba fordult át, amikor a számítógép barátságos fénye melletti alaposabb áttekintés nyomán feltűnt az iménti megnevezést megelőző 'vyrobené v licencu', két sorral feljebb pesig a 'vyrába: Pivovary Topvar' felirat. Valódi szlovák Kozel, amihez ugyan még nem volt szerencsénk, de az ismert két viszonyítási pont közül állítólag a magyarhoz közelebb áll, mint a csehhez, azaz hiányos szlávtudásunk okozta szerencsétlenségünk megnyitotta a lehetőségeket egy végtelenül izgalmas kisérlet előtt.
Elsőre jó pontnak tűnik, hogy a kukorica semmilyen szláv megfelelője nem tiszteleg cinkosan az összetevők között, ebbéli felbátorodásunk azonban csak mérsékelten nyer visszaigazolást, tekintve, hogy a tengerimentességet nagyon nem pótolja semmi a főízben, ami viszonylag (legalábbis egy 12°-os sörhöz) híg , némi komlós oldalszéllel, bár az utóíz kellemes, egyszerre keserű, mégis jól érezhetően malátás profilja ezért már majdnem kellő kárpótlást nyújt: ideális megközelítésben gyorsan isszuk, sok részletben és nagy szünetekkel, kisérő nélkül, bár ahogy közeledik a túlmelegedési határhoz, útközben vastagodik az íze. (Egyébként az ilyesmi iránt erős fetisizmust érzőknek kis triviaként eláruljuk, hogy a cseh és szlovák Kozelek gusztustalanul alufóliatúltengéses burkolatát ha meghámozzuk, rendes, nyomott kupak lapul alatta, kvázi meglepetésként, ráadásul egész kollekcióként: a Černýé fekete, a Premiumé meg arany.)
Összehasonlításban elég egyértelmű tehát a nagytapolcsányi sörgyár győzelme Kőbánya ellenében, amire nem lenne túl életszerű kifogás, hogy az itthoni Kozel tízes, ez meg tizenkettes, mert egyrészt a karakterkülönbségek (pontosabban a meglét, illetve nemlét) ahhoz túl nagyok, de egyszer régen egyébként is volt már a KK-nak szerencséje magyar Premiumhoz, és bár igen ködös emlékekről van szó, az kifejezetten határozottan sejlik át rajtuk, hogy nem volt jó. A szlovák kiadás sem egy bekeretezni való kulturális örökség, de mindenképp iható sör (bár az említett élelmiszerboltban ez volt a legdrágább, úgyhogy ez valahol el is várható), ha olyan lenne a világ, amilyennek szeretnénk, ez lenne a népi tömegsör szintje, de ilyen irrealitásokról álmodozni már-már morusi magasságokba csapna - a szentistvánsörök ideje még sokáig fennmarad.
Alkoholtartalom: 4,8 V/V %
2008. 02. 11.
