belga apátsági ale
Német barnasöre után belga apátságival folytatja a KK friss 'Szakírók szerint a legjobb sörök'-sorozatát, még mindig a két Michael, Rudolf és Jackson kalauzának keresztmetszete mentén haladva. A Chimay-ról valószínűleg eddig sem gondolta senki, hogy túl rossz lenne, egyrészt azért, mert viszonylag drága, másrészt meg azért, mert belga, ami pedig belga és sör, az meg majdnem olyan, mint 1970-ben az, ami amerikai és bármi. Szemben az utóbbival, az átlagos belga (apátsági) sörök mögött valóban objektív, kidolgozott minőség és élmény rejlik, mégha ez sokszor nehezen is dekódolható a kontinentális, német-cseh jellegű sörhagyományokhoz szokva. Maga a Chimay, kissé meglepő módon, nem csak sörmárka, hanem egy élelmiszermanufaktúra-szerűség, ami sajtot is készít, de számunkra most a három üveges termékük az érdekes, név szerint a Blue, a Triple és leginkább a Red, amit anyanyelvén Rouge-nak hívnak, és ami az említett szakírók egyikének (Rudolf) ízlése alapján a legméltóbbnak bizonyult a figyelemre hármójuk közül, másikus (Jackson) pedig a Grand Résérve-et ajánlja, dehát egyszerre csak egyet.
Technikai jellegzetességei közül felsorolható, hogy egyrészt pasztőrözetlen, másrészt a felsőerjesztéses főzés után a palackban utóerjed is, egészen a 7 V/V %-ig (a Triple 8, a Blue 9). Tíz-tizenkét fokon ajánlják a fogyasztását, amit a KK, a professzionalizmus igen alacsony lépcsőjén állva, nem tud mérni, így találomra közelíti meg: illata enyhén gyümölcsös és meggyőzően telt, és ez a két tulajdonság minden kortyát is egyesével végigkíséri; az utóerjesztés nyomán - az enyhe túlnyomáson felül - erős, de nem búzasörös jellegű, inkább murcira emlékeztető, forrásos szénsavasság társul, ráadásul az erjedő must képzetét erősíti az enyhén savanykás, meglepő módon kicsit szőlős utóíz is. A dzsungelszerűen elburjánzó gyümölcsös, erjedő ízek közül csak nyomokban sejlik át a maláta és a komló, mégis határozottan fenntartják a sörképzetet, egy pillanatig sem hisszük, hogy nyári napsütésben a szélvédő alatt hagyott dobozos Sióba botlottunk, persze már azért sem, mert annak egészen kicsi esélye lenne, hogy hasonlóan élvezhetővé erjedjen.
Továbbra is fennáll természetesen korábbi megállapításunk, hogy minden közép-európai kóstolási tapasztalat hirtelen tökéletesen semmivé válik, amikor hasonló, apátsági jellegű sörökkel sodor össze minket a sors: a más szín, a más hab, a más ízjegyek után gyakorlatilag csak az összetevők maradnak közösek, ami valahol szintén érdekes, mármint hogy ugyanabból a négy szükséges összetevőből mennyire eltérő és mégis sok formájában mennyire élvezetes és komplex söröket lehetséges főzni. Saját, a KK részéről igen töredékesen ismert kategóriájában a piros Chimay mindenesetre kimagasló, ünnepélyes élmény, ami minden porcikájában harmóniát és néhol ijesztő méretű egyéniséget sugároz, ennek nyomán újra megállapíthatjuk, hogy a bevezető mondatokban említett keresztmetszet tanulmányozása igen hálás tevékenység.
Alkoholtartalom: 7 V/V %
2008. 03. 11.