észt barna sör

Mai szeánszán a KK végképp eltér az ésszerűen megismerhető sörök kijelölte útról, és mindent megtesz azért, hogy kedves olvasóiban a személyes felfedezés iránti vágy felkeltésének csíráját is megölje. Ebben nagyban segíti dílere, aki most épp a távoli, ködös Észtországból lepte meg néhány érdekes sörrel, például a Pulsszal. Dacára azonban, hogy a kevés magyarral rokon, valamint saját írásbeliséggel és sörgyártással rendelkező nyelvterület egyikéről van szó, a KK mégsem ért semmit az üveg hátulján díszelgő felkonfszövegből, így abban remélkedik, hogy az internet majd old bántó tudáshiányán, de a közismerten fejlett balti e-társadalmiság dacára is csalódnia kell a céges honlap egynyelvűsége láttán.

Ránézésre mindenesetre leginkább a skandináv vonal tűnik a legnagyobb hatásúnak, dizájn terén legalábbis, belülről meg úgysem fog kiderülni, minthogy blogunknak ezidáig nem volt szerencséje mondjuk finn vagy norvég sörökhöz. Ennek megfelelően a felfedezés öröme vezeti sörnyitónkat, mely érzés utóbb kicsit elbizonytalanodik: a Puls illata, bár nem nevezhető rossznak, meglehetősen besorolhatatlan – de vakmerőségünket gyorsan helyreállítja a nyakcímkén sorjázó kilenc stilizált aranyérem, mind északi városok nevével és XIX. század második feli évszámokkal erősítve. Ez marketingszempontból teljesen logikus, hiszen jól hangzik, mégsincs semmilyen köze akár a mához, akár a megkérdőjelezhetőséghez.

Ízben mindettől függetlenül meglepően és meghatóan jól teljesít a Puls, amin ugyan egy kicsit ront az utóízben bújkáló enyhén émelyítő puffasztottkukorica-aroma, mivel azonban vagy nincs összetevőlista a címkén (vagy van, de a KK nem jön rá, hogy melyik random észt szókupac) az, nem derül ki, hogy ez mennyire a kukoricadara felelőtlen használatának, illetve mennyire a főzés egy véletlen eredményének a műve – és igazából mindegy is, mert a fő ízvonulat önmagában kellően meggyőző a pozitív világlátáshoz: a nyelvmelengetően malátás-karamellás enyhe kezdőíz halvány diós olajossággal párosul, az említett disszonanciától eltekintve hosszú és kellemesen édeskés barnasörös lecsengéssel búcsúzva. Érdekes egzotikum, de hogy a keretes szerkezet jegyében visszatérjünk a hétköznapi hozzáférhetetlenség témájához, igazából nem elviselhetetlen veszteség nem kóstolni meg soha. Sajátos, kicsit bukolikus értelmezése a közép-európai barnasörfogalomnak, dehát itteni szemmel nézve az északi dolgok legtöbbje sajátos, gondoljunk csak az Ikea-foodshopok kínálatára, például.

Alkoholtartalom: 5 V/V %

2008. 09. 18.