cseh világos sör
Azért jó, hogy van Budapesten olyan bolt, mint a Különleges Sörök Boltja, mert így egy csomó olyan vicces nevű sörrel bővítheti blogunk a skalpgyűjteményét, amit egyébként csak meglepően kis eséllyel tehetne meg. Mai példánk a jelenségre a Starobrno-spinoff Baron Trenck, ami egy kulturálisan sokszorosan beágyazott, igazi Habsburg-multikulturalista katonáról kapta a nevét. Trenck báró ugyanis meglehetősen színes történeti kötődésekkel bír: Sopronban nevelkedett, hogy utána különféle osztrák reguláris és irreguláris erők vezetőjeként híresüljön el, khm, impulzív életstílusáról, aminek eredményeként Brünnben (így van, itt a rejtett kapcsolat a Starobrnóval), Spielberk várában tölthette haláláig hátralévő idejét. A söriparon kívül a szépirodalomra is jelentős hatással volt, önéletrajzán kívül (ami erősen a colorful language jegyében fogant, ahogy az angolszász műveltségű irodalomtörténész mondaná) Jókai egy regényének is főszereplője volt.
A Starobrnónál viszont közepesen erős, 14 B°-os világosuk névadójaként vendégszerepel, az egyik legmenőbb megjelenésű üvegben (iménti, egyébként meglehetősen irritáló jelzőnket normatív értelemben használva), amin a jégmadárkék címke és nyakfólia olyan természetesen extravagáns, mégis némileg retrográd összhangban szerepel a nagy, piros, átlós név körül, amit nagyon kevés söripari produktumnak sikerül csak elérnie, főleg napjaink bullshitmarketing-fetisiszta posványában. Bezzeg régen. A címke aljára dresszkódolt Starobrno-logó ugyan lehetne kisebb, mert nem illik túlzottan az összképbe, dehát ez legyen a legnagyobb baj.
Ízben sajnos nem annyira erős új sztárunk, mint az eddigek alapján oktalanul remélhetnénk: mélysárga (némi anakronisztikus párhuzammal élve exportsörös) színéhez mérsékelten jellegzetes, ebédidei cseh vendéglőket idéző illat társul; majd telt, de harmóniagyilkos felhangokkal terhes jegyei bontakoznak ki, melyeknek a pilsenies erejű, úthengerszerű komló és a diffúz, inkább csak utalásaival jelen lévő malátásság ágyaznak meg. Utóbbi ugyan néha hatékonyabban is közbeszól, a Baron Trenckről alkotott fő benyomást mégis mindenképp a diffúz, közepesen szórakoztató test, és az utána következő, keményen komlós zárójegyek fogják alkotni. Ilyesformaképpen pedig érdekes élmény, de nem kell wacói stílusú megoldásokat választanunk, ha ne adj'Isten mégsem lenne a napokban szerencsénk hozzá - így legfeljebb arra lehetünk féltékenyek, hogy nálunk minden sörmulti kevés ahhoz, hogy mondjuk 'Thököly fejedelem' néven dobja piacra egy prémium termékét. Mert ami a témában eddig megszületett, arra túl büszkék semmiképp nem lehetünk.
Alkoholtartalom: 6 V/V %
2009. 01. 19.
