cseh világos sör
Húsvét hétfőjén, a szerencsés helyeken többé-kevésbé autentikus és szórakoztató, sonkával és szódásszifonokkal szegélyezett züllés - eredeti tartalmától meglehetősen távolra eső - napján (amit az ország kevésbé szerencsés nyolcvan százaléka a műanyagpalackos locsolókölni - ötszázas - kommerszsör-fogalomvonalra húz fel) így estére ül nagyjából el a napközbeni változó intenzitású szeszfogyasztás legmasszívabb hatása, így kecsegtető ajánlat lehet egy újabb cseh húsvéti sörrel lezárni a napot. Ehhez segítségünkül a Český Krumlov-i Eggenberg sörgyár szezonterméke fog szolgálni, nem teljesen függetlenül attól, hogy az említett város az utóbbi bő öt évben egyre népszerűbb célpontja a csehországi társasutazásoknak, így gyaníthatóan több kedves olvasónk tud a létéről, mint mondjuk Uherský Bród-nak vagy Vyškovnak. Egy részük valószínűleg azzal is tisztában van, hogy Krumlovban sörgyár is működik, egy még kisebb részük pedig vagy hallotta már, vagy a cseh szokások ismeretében legalábbis feltételezte, hogy ott még szezonális húsvéti sört is gyártanak. Mai cikkünk, ennek megfelelően, egyrészt az ő önbecsülésük duzzasztását, másrészt a fennmaradó rengeteg információéhes lélek táplálását szolgálja.
Az erősen húsvétspecifikus, kissé időutazós dizájn az Eggenbergnél ugyanúgy megvan, mint tegnapi Janáčekünknél volt, azonban ezúttal jelentősen cizelláltabb, egyúttal a bukolikus helyett a klasszikromantikus irányba húzó vezérfonallal. Ezt mindenekelőtt a meglehetősen letisztultnak ható, mégis telenyomott hascímke illusztrálja, amelyen az aranyozottt, sztenderdkalligrafikus 'Eggenberg' felirat hátterében a városközpont olajfestményszerű képe tündököl, hasonló kivitelezésben, mint amit a hatvanas évek rákosligeti családi kockaházainak hálószobáiban szoktak volt tartani. Alatta négy kacsa és egy bárány kölcsönöz aktualitást a fenti (és egyébként a felhasznált gúnnyal messze nem arányos mértékben rossz) idillnek, ez utóbbi lábai alatt pedig egy 'pomlázka' névre hallgató rejtélyes cseh népi fűzkorbács koronázza meg a kompozíciót - ez utóbbi eredeti szerepe egyébként az volt, hogy húsvétkor egyfelől a szavalni járó fiúk verjék velük a lányok lábát, másfelől a parasztasszonyok mindent, a családtagoktól a lábasjószágig, örökifjúsághoz és jó egészséghez segítve az érintetteket. A gyári címer mellett virágkoszorúval, hímestojásokkal és egy újabb pomlázkával díszített nyakcímke a fentiekhez képest mindezek után kifejezetten eklektikus benyomást kelt.
Ellenben tegnapi példánkkal, mai sörünk világos, egyúttal alkoholtartalma is alacsonyabb, jól mintázva, hogy a műfajnak nincsenek különösebb formai követelményei. Erre enged következtetni meglehetősen bizarr íze is, ami leginkább ahhoz hasonlítható, mintha a komlót és a malátát a gyártás során 1:1 arányban adagolták volna (a kívánatos cca. 1:200-zal szemben), eredményként egy elsőre meglehetősen nyers, később pedig erős gyógynövényes jegyekkel dominált, de továbbra is üres testet produkálva. Mindezek folyományaként lényegében érdemi ízhatás nélkül, másodperceken belül le lehetséges tolni a szóban forgó fél litert, kis csalódással téve le korsónkat, egyúttal bízva abban, hogy maradék harmadik húsvéti sörünk kedvezőbb eredményekkel fog szolgálni - nem mintha az Eggenberg rossz lett volna, egyszerűen csak semmilyen.
Alkoholtartalom: 5,2 V/V %
2009. 04. 13.
