brit ale

Vasárnap estére ismét a KK egy pajtása hozományát időzítettük - épp, mint tegnapelőtt, ma azonban a változatosság kedvéért nem Ukrajnából, hanem Angliából. Olyan helyről tehát, ami bár a lehető legjobban különbözik az előbbitől, a KK-nak éppúgy nincs lényegében semmi fogalma róla. Ez a szégyenteljes állapot elsősorban az angolszász söripar olyan alapvető sajátosságaiból fakad, mint a felső erjesztés - ezzel az ale, mint típus - favorizálása a kontinentális lagerizmussal szemben, ami a témában igencsak alacsony tapasztalati tőkével bíró KK-t ilyenkor keserű utánajárásra kényszeríti. A kényszer viszont, mint az optimista emberek szerint általában, hasznot eredményez: a Ratebeer és a Wikipedia segítségével például kiderítherjük, hogy az Old Tom az úgynevezett 'old ale' kategóriába tartozik, amelyeket sötét szín, malátás karakter és relatív magas alkoholtartalom jellemez - csak hogy röviden azoknak is összefoglaljuk, akik lusták linkekre kattintani és/vagy nem művelik az angol nyelvet.

Külső megjelenés terén az Old Tom magától értetődő módon hozza a - belbecsnél sokkal könnyebben és gyorsabban kiismerhető - angol iparági sztenderdeket, mint a karakteres, hátul a kicsinyességig részletes címke, vagy a saját, mintázott üveg, aminek központi helyén egy stencilszerű, kopottas macskaarc foglal helyet, olyan fajta műanyag címkén, amit korábban csupán a szlovén Laškón és az orosz Baltikán látott korábban blogunk (csak hogy a szláv párhuzamokban rejlő lehetőségeket is kijátsszuk), és összességében az elvárható hitelességgel kelti egy kellően drága, de mégsem annyira exluzív, mint inkább evidensen polgári fogyasztási világ képét, bármennyire is hetiválaszosan/echotévésen hangozzék is, hiszen valahol épp ez volna az archetipikus, valószínűleg sosemvolt angol közhely.

Kibontását követően az Old Tom úgy bontakozik ki, amint közelít a 16-18 °C felé, nagyjábóli ideálállapotában fanyar, kissé talán porteres illat és íz jellemzi, hosszantartó, bonyolult és sokrétű lecsengéssel, amiben a különféle citrusok csiklandozását csokoládés és karamellmalátás, néhol aszaltgyümölcsös másodszólamok színezik, száraz testét végül gyógynövényesen keserű komlóssággal zárva. Kiváló esti desszertsör, mégha nem is édessége, inkább kellemes, emészthető komplexitása okán; faberakásos nappalikba/télikertekbe/billiárdszobákba pozőrködni valószínűleg még ennél is jobban illene, de mivel blogunk nem egy Cluedo-pályán lakik, sajnos ezt ki kellett hagynunk a tesztből. Legközelebbi beszerzési lehetőségeit valószínűleg Németország különböző szaküzletei jelentik, ehhez sok sikert és jó szórakozást kívánunk.

Alkoholtartalom: 8,5 V/V %

2009. 06. 21.