cseh világos sör
Ma újra azt a nemes, bár olvasói oldalról biztosan kissé fárasztó szokást fogjuk gyakorolni, ami szerint időről időre előveszünk egy semmihez sem köthető, nagyjából tökéletesen átlagos és ismeretlen, másodvonalbeli külföldi sörmárkát, és utána úgy írunk róla, mintha érdekes lenne. Erre ma a Kutná Hora-i sörgyár tizenkettes világosát fogjuk felhasználáni, amit egyenesen a szép, bár ottjártunkkor épp a sarkáig feltúrt műemlékvárosból hoztunk. Még helyben megkóstóltuk a fehércímkés tízfokos változatot is, de az nagyon rossz volt, így egy kicsit most is óvatosak vagyunk kulinárisélmény-kötődésű elvárásaink terén.
A Pivovar Kutná Hora, csak hogy egy kis lexikális tudást is csempéssszünk a sok szubjektív asszociáció tengerébe, az önálló sörfődékből összeállt - majd a Heineken által 2008-ban felvásárolt... - cseh Drinks Union birtoka, állítólag négy sört főz, amiből a két érdekesebbik (a barna és a tizennégyes) természetesen Kutná Hora egyik boltjában sem jött szembe velünk, épp ellenkezőleg; így be kellett érnünk a maradékkal. Ezek közül, mint arról fent már esett szó, a tízest szenvedés volt meginni, sőt, eleinte azonosítani is, ugyanis a fehér, illetve barna címkealapszínen túl lényegében pontosan ugyanúgy néz ki a két típus: nyakas üveg, üres fehér kupak, a címkén sok szöveg, fölötte egy nagyon vicces fejű ember képe némi címeres instant romantikába csavarva, az összhatás kicsit mintha dióolajat próbálna marketingelni, de azért a maga darabosságával együtt is tűrhető.
Szerencsénkre íz tekintetében a barnacímkés Dačický (a névről, sőt, úgy általában bármiről a honlapon nem igazán tudhatunk meg semmit, túl a mókás "zlatý mok ze stříbrného města"- mottón kívül [kb.: arany ital az ezüst városból - hát, csehül még jobban hangzott]) egyértelműen veri gyengébbik változatát: a nagyrészt érdektelen, ám hiánytalanul jelen lévő maláta fölött virágos, finom komló nyílik ki, amint érdemben eltér sörünk hőmérséklete a fagyponttól, ami lényegében végig hátán viszi a főzetet. Jól is teszi, ugyanis a sokarcú, kesernyés és üde komlójegyek mellett a biztonság kedvéért ugyanúgy megjelenik a tízesből már megismert büdös, zavaros él is, amit külön ugyan nem tud a KK egyik alapanyaghoz sem kötni - kicsit kukoricagrízes, noha az, a hirtelen jobban szemügyre vett címke alapján, nincs benne. Van viszont, ha már itt tartunk, többek közt cukor, aszkorbinsav és... TEJSAV???, ami határozottan bizarrul hangzik, noha a cseh Wikipedia szerint legitim söripari adalékanyag, a tejsavas erjedés katalizátora, aminek a szerepét az alkoholos erjedés preferálásáról ismert sörfőzésben ugyan egyáltalán nem értem, de ha egy kicsit szerencsénk van, akkor hamarosan jön főzdevadász úr, és felvilágosít. Addig is: a tizenkettes Dačický vállalható és fogyasztható sör, ugyanakkor számos adalékanyaggal küzdi le magát addig, hogy a KK ajánlata szerint ha cseh vidéki ízekre vágynak, kísérletezzenek inkább másfelé. Mondjuk Uherský Brod-ban.
Alkoholtartalom: 5,1 V/V %
2010. 01. 08.
