német licenc világos sör
Már nagyon, nagyon régen foglalkoztunk igazi, talpas magyar tömegsörrel, a mainstream javából, úgyhogy most megnézzük közelebbről, hogyan sikerült a Borosdinak a magyar Spaten kilencvenes évek közepén kihunyt tetemének felélesztése. Különösen érdekes a dolog annak fényében, hogy amennyire elmondásokból és olvasmányélményekből a KK a múltat rekonstruálni tudta, annak idején a Spaten volt Az Első Licencsör A Már Nem Szocialista Magyar Köztársaságban, ennek megfelelően kellő hype vette körül, dacára, hogy távolról sem volt jól sikerült modell, dehát az kit érdekelt, a német név húsz éve még nem devalválódott annyira, mint a kétezres évek Giebelhof-árnyékú idején.
Borsodis sört fikázni egyébként is szép hagyomány, verbálisan mi magunk is szívesen ápoljuk, míg írásban például TonyCaviar mesternél lehet két elmúlt hónapokbeli gyöngyszemét találni a műfajnak. Talán épp a blogunkban lakozó örök opportunista támadt fel, az imént linkelt markáns címadások nyomán, hogy revansot vegyen a Bőcs munkásságát ért támadásokon - persze ennek megalapozottságára még tudat alatt sem látunk sok esélyt, nemhogy ha bele is gondolunk. (Viszont ha már így szóba hoztuk a Folyékony Kenyeret, játszhatunk blogszférásat, és amolyan webkettes közösségi módon átüzenetünk, hogy a Borostyánra nem is alaptalan parentálás a "hazai mezőnyben egész jó" kijelentés, ugyanis a hazai mezőny mind márkadarabszám, de főként eladási volumen szerint sokkal inkább közelít az épp említett Giebelhofhoz, mintsem a Black-Rose-hoz, ami valóban szomorú, de emellett a gyenge közepes teljesítmény a Borostyánt még a mezőny ihatóbbik pólusára teszi.) Ugyan a KK-n három és fél évvel ezelőtt még 3 pontot adtunk rá, de csak azért, mert még buták voltunk. Majd lehetőség szerint revideáljuk.
Egyelőre ennyit a webkettőről, folytassuk inkább a Spatent tárgyaló, érdemi észrevételekkel. Ezek közül az első és legalapvetőbb az, hogy a Spaten a "Spaten-Löwenbräu Gruppe, Németország licence alapján" készül. Kukoricadarával. Ami a német Spatenben többé-kevésbé halálbiztosan nincs, egy szem se, de az eladott receptbe valamilyen rejtélyes módon belekerült - amiből vagy arra következtethetünk, hogy a Borsodi(t birtokló InBev) védjegybitorlással él, vagy arra, hogy a licencjog máshogy működik, mint azt a tudatlan sörblogíró és -olvasó képzelné. Főleg akkor, ha multicégek sörgyárairól van szó. Vagy elképzelhető egy harmadik, valódibb ízű megoldás is: mivel nem csak a Borsodi, de a Spaten-Löwenbräu Gruppe is az InBev tulajdona pillanatnyilag, olyan kamulicenceket és márkanévgyalázásokat engedhetnek meg az egyes hitbizományok között, amit csak kedvük tart, hát szép.
A szellemi előkészületek után semmi különös nem fogadja a kitöltött sört vizslató érzékszerveinket: színe kellemes, telt sárga; illata jellegtelen, édeskés olcsólager; hangja enyhén pezsgő; tapintása nedves. A bornírt vicceken túllépve orrfronton leszünk kénytelenek némileg finomítani, ugyanis a malátás-kukoricás tömegjegyeket bizonyos bántó felhangok kísérik, amiket azonban egyelőre nem tudunk azonosítani, ugyanis télen a KK szaglása betegállományba szokott vonulni - de sebaj, majd az aromából átérződik minden hiba, jól. Miután bele is ittunk, azt kell mondjuk, hát átérződik bizony, de még mennyire; majdnem elkönnyeztük magunkat, felidézve a régi szép időket, amikor még szakmányban kóstoltuk a Rocky Cellar - Szent István - Hunyadi Mátyás-jellegű borzalmakat. Mindent visznek a kukoricadara túladagolt (valószínűleg 15% fölötti) jelenlétének markáns jegyei: szájszagunkat két deci olyanná varázsolja, mintha egy fazék puliszkát ettünk volna épp meg, amiben esetleg még két romlott túrógombócot is szétpasszíroztak. Ízben kevésbé megfogható a silány minőség kétségtelenül kiérdemelt stigmája, ugyanis relatív (de csak relatív) markáns komló és megtévesztőmód majdnem testesnek ható alépítmény hurcolja magán a nyüvesen kukoricás, instant erjedt, céltalan; de legalább sörétes puskával, közelről térden lőtt ízt, amiből minden egyes korttyal egyre idegesebbek leszünk, majdnem annyira, mintha Hagyó Miklós nyilatkozna nekünk a szmoghelyzetről. Így végül minden tekintetben, az összes jelző feltüntetése jogosságában igazat kell adnunk TonyCaviar kollégának; esetleg a nem kellően sarkos fogalmazást hiányolhatnánk - dehát ő csak a harmadik kortyig jutott, míg mi trükkös módon már edzettünk tegnap egy magyar Kozellal, így végig bírtuk a kihívást, még akkor is, ha épp ilyen Google-keresésekben éljük is ki traumáinkat. Tanuljanak a KK hibájából, de tényleg.
Alkoholtartalom: 4,5 V/V %
2010. 01. 21.