magyar világos sör
Blogunk már majdnem azt hitte, kiismeri magát a nemzeti érzelmű kisüzemi sörfőzés hazai terepén - ez a hit elsősorban arra korlátozódott, hogy a Magyarok Sörét az orgoványi AKPEDO Kft főzi, és ezzel vége is a dalnak. Múlt héten azonban - kommentes tipp nyomán - a KK kilátogatott a régi albertfalvai piacra, ami pillanatnyilag Magyarok Piaca néven fut, és több egyéb mellett barna Magyarok Sörét, illetve köleses sört is árul (közös képhez katt ide). Az előbbi dizájnban tökéletesen megfelel világos párjának, eltekintve a sötétebb tónusú, kivételesen ocsmány háttérszínektől, valamint a "Kisüzemi barna sör" felirattől, ami viszont a jászdózsai Pannonbräu-sörökről ismerős. Nem is véletlenül: akárcsak azokat, a barna MS-t és a Köleses Sört is az ottani Rampa Kft. főzi; ami a KK számára határozott újdonság volt, ugyanis amikor Jászdózsán járt ősszel, csak az alapmodellekkel találkozott, a hazafias termékvonallal nem.
Pedig viszonylag könnyen levezethető módon tartozik ez utóbbiak sorába a Köleses Sör is (ahogy az erősen szubkultúra-centrikus eladó fogalmazott, "Attila királyunk söre"), amely a pázsitfűfélék családjába tartozó, közepesen ismert szemesterményt használja fel a megszokott árpa dúsítására, összhangban a köles történeti szerepével: jó eséllyel a magyarok legrégebben ismert gabonája. A legkevésbé sem azonos ugyanakkor a kölessörrel, ami egy Afrika-szerte elterjedt, csúnya, nem-sörszerű, erjesztett lé (a hasonló tévhitek témájában lásd még a Coronita esetét a 'kukoricasör' szóval). Dizájnja a szokásos, magyar mikrofőzdés hagyományokat követi, esetleg a relatív minimalizmus és a megszokottnál népiesebb motívumkészlet ad neki némi egyéni ízt - tulajdonképpen érdemben nem rondább a szupermarketes olcsósöröknél.
Persze elsősorban nem is az esztétikum az érdekes egy hasonló fogásnál, inkább hogy ízben hogyan viszonyul a fent említett, Tikettes-típusú borzalomhalmazhoz. Miután a klasszikus orgoványi Magyarok Söre rettenetes volt, majd a jászdózsai barna Magyarok Söre is leginkább némi melaszos ecetre emlékezetett, nem vagyunk túlzottan bizakodóak - ugyanakkor a Dósai Pannonbräu-példányok nem voltak rosszak, így talán nincs minden veszve. Némi szemezés után meg is nyitjuk a palackot, majd enyhe megkönnyebbültség-érzéssel vegyítve megállapítjuk, hogy a Köleses Sör a tolerálhatóbbik halmazba tartozik. Teste egészen átlagsörszerű, néhány apróbb jegyben visel csak sajátos vonásokat, mint amilyen a mérsékelt szénsavasság, az enyhén opálos megjelenés, vagy a sajátos mellékíz. Ez utóbbiban kis gyakorlattal és jóindulattal észre is vehetjük a kölest: a mérsékelten édeskés, teljeskiőrlésűgabona-ízű vonulatok a köleskására jellemző enyhe toroktáji kaparással egészülnek ki, amit ugyan lehetetlen körülírhatóan megragadni, a KK gyerekkori emlékeiből azért úgy-ahogy megbízhatóan megvonja a párhuzamot. Noha az autentikussággal valószínűleg - mint alsóerjesztésű sör - köszönőviszonyban sincsen, mint ahogyan ízfronton sem a legemlékezetesebb magyar házi főzés, amit blogunk látott, meglepően kellemes ivósör, érdekes és tolerálható ízzel, ami a közepes sztenderdektől sem áll túlzottan távol. Játéknak próbálják ki nyugodtan, talán még rá is kapnak.
Alkoholtartalom: 5 V/V %
2010. 05. 03.
