magyar világos sör
A KK folytatja az elmúlt napokban is meglovagolt házisörös hullám feldolgozását, ezúttal egy jóval markánsabb, némi butanapisajtós retorikával élve ún. megosztó sört választva bemutatónk tárgyául. Ez a sör pedig az orgoványi AKPEDO Kft. romantikus-revizionista ornamentikájú zászlóshajója lesz, a Magyarok Söre. A márkafejlesztés az elmúlt három évet jellemző, a társadalomtudományok és különösen a politológia művelői - és nyomukban számos közszereplő, például az épp búcsúzó Gyurcsány Ferenc - által használt 'konzervatív fordulat' néven összefoglalható jelenségcsomagra épülhet, ugyanis korábban az orgoványi sörfőzést a jóval hangulattalanabb nevű Jäger sör képviselte az alacsony árakkal könnyen lekenyerezhető régióbeli alkoholisták között. A témaváltás viszont szemlátomást igazi sikertörténet, legalábbis a magunk laikus fantáziájával erre enged következtetni, hogy mókás palackunkat egy mosonmagyaróvári szeszlerakatban vettük, ami barátok közt is 232 kilométer Orgoványtól, ráadásul előbbitől nincs olyan messze a pár nagyságrenddel közismertebb soproni sörgyár, mint kézenfekvő konkurencia sem.
Tehát jó eséllyel még ilyen távoli helyeken is megvan az az árérzékeny (cca. 150 Ft), folyékony nemzeti büszkeségre kellően szomjas fogyasztóréteg, akik kedvéért megéri a fuvar - és ezt nagyban elősegítheti a félliteres PET-palack meglehetősen egyedülálló látványvilága is, melyen a kicsit torz pajzscímert mintázó, nemzetiszín szegélyes fehér címkét felül az angyalokkal megtámogatott, századforduló-környéki középületeken országszerte sokfelé megcsodálható, kiegyezéskori középcímer díszíti, rajta a PRM - SNS-tengelynek garantáltan vidám perceket szerezni képes társország-címerekkel; alul pedig egy zászlómintás Nagy-Magyarország-vaktérkép, benne egy kicsit nehezen dekódolható, de utána elviselhetetlenül vicces felirattal: aranyszínű rovásírással a 'SÖR' szó koronázza meg a dizájnmester munkáját, szabályos, jobbról balra haladó betűsorrendel. A fantázia megvolt, az biztos. A további részletek, mint a szokásos, közepesen béna betűtípusokkal szerkesztett egyéb feliratok, nem túl érdekesek, így továbbmehetünk a sörünkkel kapcsolatban felmerülő legfontosabb kérdéshez: vajon a) az alacsony ár; b) a nemzeti üzenet; vagy c) a kiváló minőség tartja-e életben a Magyarok Sörét?
Nos, a c) lehetőséget némi futó kóstolás révén ki is zárhatjuk a lehetőségek közül: a gyurmaszagú, ízében pedig egy raklapra való oszlásnak indult gabonazsizsik erjesztett, jódos tinktúráját idéző sör masszív undorítóságát még a másik két potenciális motivátor is csak rendkívül erős akaratú vásárlóknál lehet képes legyőzni, különösen, hogy a fent részletezett ízvilágon túl átszűrődő halvány sörszerű jegyek is csupán némi zöld nyersmalátássággal agyonvert lisztízű, kerékbetört komlóutánérzésből állnak. Természetesen lehet, hogy csak a gondatlan tárolás tette tönkre érzékeny kézműves sörünket, bár ezt a lelkiismeretes hűtőben tárolás és a precízen feltűntetett április 7-ei lejárat (és a felhasznált kukoricagríz) meglehetősen valószínűtlenné teszi (noha a Ratebeeren jó kritikát kapott), így nyugodt szívvel kategorizálhatjuk be mai extremitásunkat valahová a nagysikerű Sofia Lager közelébe. Az üres palackot viszont nyugodtan ajándékozhatjuk revizionista érzelmű, emellett magas esztétikai ingerküszöbbel is megáldott barátainknak szobadíszül - sőt, ha nem szeretjük őket, még akár a telit is.
Alkoholtartalom: 4,5 V/V %
2009. 03. 22.
