német világos sör
Az elmúlt hetekben a KK borzasztó mértékben hanyagolta blogját (és mivel nyár van, egyelőre nem próbáljuk meg az elkövetkező hónapra sem ennek ellenkezőjét ígérni), ma azonban mégis feltámadunk, csak hogy egy újabb nagyjából teljesen hozzáférhetetlen sörrel boldogítsuk Kedves Olvasóinkat. A Berliner Bürgerbräu ugyanis, mint neve is mutatja, berlini sörgyár, nagyon máshol nem is kapni a söreiket (de még Berlinben is keresgélni kell egy keveset utána), ennek megfelelően a KK is egy kurfürstendammi szupermarketből hozta haza. Első ránézésre sima pilzeni sör, de - mint ahogy minden 1980-as évekbeli amerikai családi film is tanítja - ha egy kicsit mögénézünk, minden dolog Háttértörténettel Rendelkező Egyéniséggé válik; és nincs ez másképp a Rotkehlchen (egyébként: vörösbegy) esetében sem. Igaz, egy kicsit erölködni kell a sztoriépítéssel, de kiindulhatunk például abból, amikor bő két éve a Heller Bock révén először találkoztunk a Berliner Bürgerbrau-val, mint Berlin egyik külön bejáratú sörgyárával, amely termékeit még az angol sörszakírás császára, Michael Jackson is felemlegette. Ilyen előhangolás után amint eljutottunk Berlinbe, egyből izgatottan kutattunk Rotkehlchen után, csak hogy hazaérve megtudjuk, a Berliner Bürgerbrau már nem működik. Március elsejével a gyárat bezárták (pontosabban mini-biofőzdévé alakítják), a márkát és a gyártási jogot pedig felvásárolta a Radeberger; a fő berlini márka, a Berliner Kindl tulajdonosa. Ennek megfelelően már a KK példánya sem a köpenicki régi üzemből érkezett (mint a Heller Bock), pedig a szavatossági idő felől akár még esélyünk is lett volna rá.
Kicsit büszkék vagyunk rá, hogy kivételesen többet tudunk, mint a Ratebeer, ugyanis míg náluk a Berliner Bürgerbräu-üzemet már bezártnak jelzik, a korábban ott gyártott sörök még nem kerültek át a Kindlhöz, ennek eredményeként az egyszeri, gyanútlan oldallátogató a végén még azt hihetné, a Bürgerbräu-sörök nyomtalanul eltűntek. Pedig nem, változatlanul kaphatóak a maguk sajátosan csúnya, kicsit (legalábbis a Rotkehlchen esetében) a volt szudétanémet zászlóra emlékeztető színösszeállítású címkéjükkel. De hogy ne kanyarodjunk el teljesen a Ratebeertől, érdemes még megemlíteni, hogy a "Formerly brewed..." előtaggal változatlanul hozzáférhető pontozóoldalon a Vörösbegy nem szerepel valami túlzottan fényes eredménnyel. Ez pillanatnyilag 30 pontot jelent, ami épp tizenegy ponttal kevesebb - az egyébként meglepően felülpontozottnak tűnő - rákospalotai Misternél, tovább emelve azon esetek számát, amikor elbizonytalanodhatunk a nemzetközi sörértékelési sztenderdek koherenciáját illetően.
Kóstolva erősen ambivalens sörnek tűnik: míg egyfelől kellemesen háttérmalátázott, üdítően komlós pilseni, megjelenik benne néhány disszonánsabb jegy is. Ilyen például az elején érzékelhető zöldes, enyhe alulászokoltságot feltételező íz, de a végén feltűnő vasas motívumok sem szolgálnak a javára. Persze igazságtalan dolog lenne csak a gyengéit hangsúlyozni a fentihez hasonló precizitással, hiszen alapvetően egészen kellemes sörről beszélünk. Bőven megvannak benne a harsogóan kesernyés (saazer?) stílusjegyek, amiket csak erősít a pilseniektől egy kicsit szokatlanul sűrű, enyhén viszkózus állag ("mouthfeel", ahogy a szakirodalom hívja... nem ártana találni egy megfelelő magyar szót rá). Összességében kerek, kellemesen testes sör, néhány hiba pettyezi csupán, melyeken túl kifejezetten érdekes eleme a klasszikus, kontinentális pilseniek halmazának. Érdemes kipróbálni, még akkor is, ha már nem a névadó gyár gyártja.
Alkoholtartalom: 5,3 V/V %
2010. 07. 20.
