holland ale
A héten egymás után két olyan cikket is írtunk, amikben Magyarországon vásárolt sörökről volt szó, így pedig soha nem fogunk elég idegenszívűnek tűnni, ezért ma visszatérünk blogunk nemes hagyományához, miszerint minél több olyan sörről írunk, amikkel kedves olvasóink csak fáradságos külföldi utakkal vagy költséges rendelésekkel találkozhatnak. Mai illusztrációnk például Prágából érkezett, a Zlý časy nevű kocsma sörboltjából (amiről már a Saranac Pumpkin Ale-es cikkben is bőven írtunk) - pedig maga a márka, mint az könnyen megállapítható, holland. Négy márkatestvérét a Csakajósör.hu is forgalmazza, közülük a szuperkemény imperial stoutról, a Hel & Verdoemenis-ről már írtunk is egyszer. Annak nevét csak kisebb gondolkozás után tudtuk megfejteni, ugyebár annyit tesz, "pokol és kárhozat", mai Bommen & Granaten-ünk szerencsére nem igényel különösebb fejtörést, főleg hogy kis magyarázó ábra is van róla a stencilstílusú címke alján.
Befogadása ellenben annál nagyobb kihívásnak ígérkezik, ugyanis egyrészt egy ún. barley wine-ról (árpabor, de nem akartuk ezt írni a címbe) van szó, amelyek általában rendkívül gazdag ízű és testes sörök - eddigi cikkeinkból talán a Thomas Hardy's Ale a legjobb példa rá. Másrészt még árpabor-viszonylaton belül is igazán masszív példánnyal van dolgunk, bő tizenöt százalékos alkoholtartalommal; harmadrészt pedig a De Molen főzte, ami korábbi tapasztalataink szerint önmagában is erős garancia a, khm, intenzív élményre. Kedves gesztus a sörfőzőktől, hogy akárcsak a Hel & Verdoemenis esetében, itt is vörös nyakviaszozással hívják fel a gyanútlan fogyasztó figyelmét a várható attakra (még az előttünk álló 0,33-as palackon is, ami - szemben a pesti 0,75-ösökkel - talán még egyedül is teljesíthető adag).
Ahogy kinyitjuk, pálpusztaikat megszégyenítő sebességgel tölti ki illatával a szobát, benne gyantasűrűségű komló ígérete, kis őszi avarral. Kitöltve sárgásan játszó mélybarna test, bárminemű hab nélkül; úgy folyik, mint a must, szinte hallható viszkozitással. A korty elsőre kissé emlékeztet a BrewDog Tactical Nuclear Penguin-jére, főként az ólomnehéz, sokkszerűen tömény ízek terén - de némi akklimatizáció után azért érződik, hogy a Bommen & Granaten csupán fele olyan erős (...); a bábeli zűrzavar helyét egy nyugodt, békés, végeérhetetlen és sűrű malátaédes szörpóceán veszi át, gabonás cukoroldatként csitítva el az ízlelőbimbóinkat. Persze ha egy kicsit ellenállunk a tudatkikapcsoló csábításnak, észrevehetünk még benne sokféle aszalt gyümölcsöt, némi sült almát, de vaníliát is - viszont az igazi trükk még csak most következik: a korty végére tűnik elő a kilométeres vastagságú desszertpaplan alól a végig ott nyugvó, de mindeddig csak a maga idejére váró, rövidre főzött komló, hogy két másodpercnyi harapással tegye le a maga markáns névjegyét. Ezt követően szinte azonnal belesimul egy édes dominanciájú, de igazából minden eddig említett jegyet magába fogadó utóízbe, ami még hosszú-hosszú tízperceig kitart a későbbiekben. Az említett bő tizenöt százaléknyi alkoholból mindeközben semmi nem tűnik fel, legalábbis ízben, talán csak a nyeléskor fellépő enyhe toroktáji vérbőség mutatja, hogy egy átlagos bornál több fokkal töményebb itallal van dolgunk. Nehéz feladat lenne összevetni a Thomas Hardy's Ale-lel, nem is próbálnánk meg ezt végrehajtani, mindenesetre nagyjából egy súlycsoportban mozognak, ennek megfelelően a Bommen & Granaten is igazi élemény, amit kár kihagyni, és csak 530 kilométer.
Alkoholtartalom: 15,2 V/V %
2010. 11. 18.
