dán ale
Mióta a Csakajósör elkezdett dán kézműves sörökkel is foglalkozni, annak sem lehet egy szava a sörgasztrohomárkodással szemben, aki afféle olcsó proliital-kultuszt lát csak a kulturált sörkóstolás mögé - a félliterenként 2000 forint körüli üvegek bárkibe képesek belefojtani a szót, aki számára árcímke és érték között legalább egyenes arányosság áll fenn. Ugyan a söröknél ez köztudomásúan nincs így, és még ha ezt az eltérő stílusok miatt nehéz is elfogadható módon összehasonlítani, az mindenképp megállapítható, hogy a sok ezer felhasználó által használt Ratebeeren a szűretlen Pilsner Urquell (ami Plzeňben sem drágább sokkal, mint a sima) pl. százból száz pontot kap; mai, szuperdrága Midtfyns sörünk pedig ugyanitt csak kilencvenhatot.
Kicsit büszke is magára blogunk, hogy noha a mai már a harmadik kézműves dán sörünk az elmúlt egy évben, egy alkalommal mégis el bírtunk nyomni a hencegési kényszert (mostanáig), és csak úgy a magunk élvezetére nyalogattunk el egy üveg Beer Here Dark Hops-ot. Ami egyébként szintén IPA, csak formabontó barna verzióban, de ha ettől az apró különbségtől eltekintünk, akár úgy is vehetjük, hogy most a Midtfyns dupla ipájával pótoljuk be a stílusok közti egyensúlyt - hiszen a harmadik dán kézműves sör, amiről már írtunk is, a stoutok közé tartozó Mikkeller Beer Geek Breakfast volt. És ha valaki ne adj'Isten még mindig nem fújná kívülről: az IPA (azaz india pale ale) olyan angolszász felsőerjesztésű sör, amit kezdetekben azért komlóztak erősen , nehogy megromoljon a hosszú hajóúton Indiáig; később pedig az amerikai sörreneszánszban fedezték fel újra, mint izgalmas, rengeteg íz megjelenítésére alkalmas, komlófetisiszta felületet. A Midtfyns is amerikai hagyományt követ, amint arra honlapjukon hivatkoznak - nem mintha létezne bármiféle dán ipatradíció, amit eséllyel próbálhatnának felidézni.
Sörük mély borostyánszínű, zavaros. Illatában mézes vonások keverednek a szemkönnyeztető komlókipárolgással; ennek megfelelően íze is a patikamérlegen adagolt édes és a páncélos gerebennel támadó keserű közös játékára épít. A korty elején a karamellesre pörkölt malátaízek kerülnek előtérbe, de rögtön, egy szűk másodpercnyi késéssel felizzik az allergén sűrűségű komló is, a maga vaskos, gyantás, nagyszerű keserűségével. Mindeközben halvány lime-os felvillanások színezik az összképet, de a két főíz kölcsönhatásából számos egyéb gyümölcsre is lehetőség nyílik szabadon asszociálni - a KK főként grapefruitot, nyári almát és narancsot vélt még felfedezni menet közben. Zárása klasszikus, markáns, a pilseniektől sem idegen jellegű (de azoknál változatlanul jóval gyümölcsösebb felhangú) komlókeserű. Dekadens, lendületes élmény, de még mindig sokkal konszolidáltabb, polgárbarátabb verziója a dupla IPA műfajának, mint a Flying Dog kérdés nélkül fejletépő értelmezései - a bőkezűen adagolt komló mellé még bővebb kézzel jut a maláta, így az intenzív ízterápia többé-kevésbé kiegyensúlyozottan érvényesül. Ha nem lenne ilyen identitászavarosan félgót-félamatőr címkéje, még sörfronton kezdő rokonok megajándékozására is alkalmas lehetne.
Alkoholtartalom: 9,2 V/V %
2011. 01. 10.
