cseh világos sör
Mozgalmas heteken vagyunk túl: lezajlott az első rendes magyar kézműves sörfesztivál, valamint négy új próbálkozást is piacra dobott a Borsodi (egy részükkel hamarosan részletesebben is tervezünk foglalkozni). Most mégis egy már hónapok óta hűtőnkben várakozó cseh sört mutatunk be, a Jihlavai Sörgyár csúcssörét, a Grandot. Noha Csehországban nem mondható hétköznapi divatnak a 12 Balling-fokosnál izmosabb sörök fogyasztása (vagy ha igen, akkor is legfeljebb a 13-14° szintjéig merészkedve), valahogy a legtöbb sörgyár mégis kínál olyan verziókat is, amiket a német alapú magyar nevezéktan inkább már baksörnek hívna. A cseheknél mindez persze marad az erős, ízesített, nem árpából főzött, stb. kategóriákat összefoglaló, kevésbé informatív "speciál" címke lakója, ami valahol jól tükrözi a tízes-tizenkettes sörök elsöprő támogatottságában testet öltő néplélek rejtelmeit. Ne adj'Isten akár még azt az összeesküvés-elméletet is megengedhetjük magunknak, hogy a Grand-féle 18° B-os sörök már a keletebb Európában oly divatos "olcsó, de a hatás kedvéért erősre főzött" árucikk-kategória betöltése végett születtek (régi csehszlovák címkés különgyűjteményünkben elvétve akad például csak hasonló). De egyelőre inkább bízzunk abban, hogy nem.
A magas alkoholtartalmú cseh sörök világából a Jihlavský Grand elsősorban azáltal emelkedik ki, hogy a Pivo söröző révén Budapesten is kapható. Alanyi jogon túl sok izgalmat nem képvisel, legfeljebb annyiban emelkedik ki a cseh extrémsörök Primátor-dominált mezőnyéből, hogy az idióta nemzeti szokással ellentétben nem tartalmaz cukrot. Továbbá nagyon vicces címkéje is van, közepében egy sünnel. Emögött igen egyszerűen fellelhetjük a vulgáretimológiai hátteret: Jihlava német neve Iglau, a "der Igel" pedig annyit tesz, sün, ami történetesen a város címerállata is egyben. Az időközben beállt bohemizáció természetesen a sörgyárat sem hagyta érintetlenül, így a 11° B-os világos sört - a "sün" szó cseh megfelelőjeként - immáron Ježek néven főzik. Néhány évtizeddel ezelőtt pedig még Ježek Speciál is volt, csak hogy tovább bodorítsuk a sünológiai fonalat.
A sör maga kellemes meglepetés, főleg ha abból indulunk ki, hogy a cseh mint erőssör-idegen nép biztosan nem töri magát, és meghagyja a magasabb Balling-kategóriákat a lelketlen alkoholfok-vadászoknak, mint ahogy a Tuborg Strong-modell tartja. Ehhez képest a tagadhatatlanul öncélú édeskésmaláta-erősalkohol alap mellett némi értékelhető, karamellbe hajlóan banánészteres jegyek, illetve meghökkentően határozott, karakteres, fűszeres komlóalapok is előbújnak a Grandból. Főként ez utóbbi miatt nehéz igazságot tenni a bőven értelmezett régiós sörkínálat vonatkozó szegmensében: míg egy Saarema X, vagy egy Baltika Krepkoje esetében tökéletesen egyértelmű, hogy a magas szeszfok mellett minden egyéb csak sallang, így ízük a legkisebb ellenállás, a legkisebb közös nevező mentén haladva alakul. Mondhatni, olyanok az erőssörök között, mint a Bud a világos ászoksörök birodalmában. Egy ilyen világképbe viszont nehezen illeszthető bele a Grand, hiszen noha alapjaiban eléggé hasonló karaktert jelenít meg, mint az említettek; markánsabb komlózottsága és patinásabb (legalábbis nem multicég-tulajdon) anyasörgyára révén viszont az ínyünk és a lelkünk is ágál az egybemosás ellen. Pedig egy vakteszten jó eséllyel csak egy vastag, alfasavas paraszthajszálnyival emelkedne felül a karpackiekilencek delíriumos tengerén.
Alkoholtartalom: 8 V/V %
2011. 05. 18.
