cseh félbarna sör
A cseh söriparról szokás tudni, hogy - a némethez nagyban hasonlóan - kiválóan meg tud élni a jelenéből is, és a nagyszerű, ám hagyományos stílusú sörök mellett kisebb piaci-ideológiai szerep jut az amerikaihoz hasonló innovatív, forradalmias megközelítésnek. Ettől függetlenül hasonló tény az is, hogy egy tízmilliós európai ország nem képes függetleníteni magát a nemzetközi trendek alól, ennek megfelelően ha az angolszász világban reneszánszát éli az ipari core lagerek újhullámos, modern ale-ekkel való helyettesítése, akkor az Csehországon is nyomot hagy. E nyom képviselői közül talán a varnsdorfi Kocour számít magyar berkekben a legismeretebbnek, főként mióta az őszi Főzdefeszten is tiszteletét tette és bemutatta, hogy a Prazdroj és a Bernard országában léteznek IPÁ-k, APÁ-k, EPÁ-k és stoutok is (meg persze számtalan újraértelmezett kontinentális/cseh típus).
Ezzel együtt nem a Kocour az egyetlen atlanti modernizátor a cseh sörfőzdék soraiban, sőt, ha csak az árcédulát nézzük, még csak nem is a legexkluzívabb. A Broumyban üzemelő Matuška ugyanis igencsak hasonló irányokban gondolkozva gyártja 0,75-ös üvegeseit (és, szerencsésebb helyekre, hordóit), ám míg például a félliteres Kocour Catfish 40-50 Kč között mozog a sörboltokban, addig egy átlagos Matuškát nem nagyon úszhatunk meg 100 alatt. Ami még akkor is igen fájdalmas érvágás az ehhez képest negyedáron mért kézműves sörökhöz szokott szívnek, ha háromnegyed literes kiszerelésről van szó..
Természetesen akárcsak a Kocour, a Matuška is bőven kínál hagyományosabb, alsóerjesztésű típusokat is (mégha zászlóshajói, mint a Raptor, a California, a Černá raketa vagy a Zlatá raketa, mind ale-ek is), így például a ma kóstolandó Svatý Martin sem a zárójeles, hanem a csehebb fajta csoportba tartozik. A név alapján már egészen minimális szlávtudással is dekódolható, hogy a sör Szent Márton-napra készült, ami Csehországban is éppúgy az újborról és a libahúsról szól, mint minálunk. Ez konkrétabban állítólag markáns komlózottságot takar, az ünnep gasztronómiai sajátosságaihoz való minél teljesebb illeszkedést célozva. Maga a sör egy 16 Balling-fokos, 6,3 alkohol-térfogatszázalékos félbarna ászoksör (illetve, ahogy a csehek minden 12 B° feletti sört hívnak, "speciál").
Illata halovány, kezdetnek kukoricakenyeres édességet, valamint gyanúsan virágos intenzitású komlót ígér, ami az első kortyokban is alaposan visszatükröződik. A továbbiakban a malátát selymes, karamellizált jegyek ölelik körbe, igen hasonlóan, mint a Csobánkai PastorAle-ben, majd jelentős precizitású sárgabarack-hullámok következnek. Szárazanyag-tartalmához képest nem érződik túl testesnek, de ez nem is probléma, legalább pontosabban nyomon követhetjük, amint a kissé lisztesbe hajló ízvilágú maláta a hőmérséklet-emelkedéssel párhuzamosan szép lassan belesimul a karamelles-komlós gyümölcsízbe. Jelentős szénsavasság, minimális szezámmagíz - mintha még épp egy morzsányit éretlen lenne -, valamint az utóízben először kevéssé, majd egyre erősebben kiérezhető füstösség zárja a kóstolást. Pedig csupán cseh, bajor, karamell- és karapils maláta van a Sv. Martinban a Sládek, valamint Žatecký poloraný červenák komlók mellett, így a záróvonulat csupán illúzió lehet. Annak viszont igazán kellemes.
Alkoholtartalom: 6,3 V/V %
2011. 11. 22.