magyar világos sör
Legutóbbi kisüzemi sörös cikkünkben óhatatlanul is azt tudtunk csak bemutatni a Szögedi Ászok példáján, hogy a palackozási, szállítási és viszonteladási anomáliák játszi könnyedséggel le tudnak nullázni egyébként fogyasztható söröket is. (A történet dióhéjban: ittunk egy palackkal a cikkhez, majd a heves ellenvélemények láttán egy máshol vásárolt másikat is, végül pedig egy üvegeset egyenesen Szegeden, de minimális különbségekkel éppolyan rossz volt mind. Közben a Szegeden csapolt Szögedi Sör meg klasszisokkal jobb.) Ma remélhetőleg nem kényszeríti a sors a KK-t a fenti forgatókönyv ismétlésére, noha, mi tagadás, tettünk érte jócskán. A kiválasztott Orgoványi Jägert ugyanis épp annál a Boráros téri aluljáróárusnál vettük, ahol a második sorozat Szögedi Ászokat is, a sör ugyanúgy PET-palackos, és az orgoványi AKPEDO éppúgy nem tartozik a kisüzemi sörfőzdék elitklubjába, mint a Szögedi Sörfőzde.
Ráadásul egészen nyilvánvaló, hogy az Orgoványi Jäger 100%-ban megegyezik az ugyanott gyártatott Magyarok Sörével, ami annak idején - ornamentikáján túl - a blog történetének harmadik félpontos söreként szerzett sajátos hírnevet. Mindkét sör 4,5 alkoholszázalékos, továbbá, kisüzemi szinten egészen egyedülálló módon, mindkettő tartalmaz kukoricadarát. Persze az is tudvalevő, hogy a Magyarok Söre-brand úgy eleve bérfőzésre épül, hiszen a barnát nemcsak Orgoványban, hanem Jászdózsán is készíttetik; mint ahogy az sem titok, hogy az orgoványi főzde egyébként sem veti meg a sörkölcsönzést, hiszen az Interwest nagykereskedés által menedzselt Corvinburg termékcsalád is tőlük érkezik.
Mostanra remélhetőleg mindenki kellően belezavarodott a magyar kisüzemi lo-fi sörpiac útvesztőibe, és teljes egyetértés által övezve fejthetjük ki reményeinket, hogy az orgoványi AKPEDO saját néven futtatott egyenvilágosa jobban fog teljesíteni a három éve kóstolt rovásírásos csomagolásúnál. Bele is kezdünk a kóstolásba és kedvező jelként értelmezzük, hogy semmi savanyúság nem érződik a kibontott literes PET-palackból. Helyette alig észrevehető malátaillat jelenik meg, már ha valami egyáltalán, egyébiránt a halványzöldbe forduló, sápadt, enyhén opálos test nem mutat magából semmit. Az első kortyok indokolatlan erejű szénsavassággal fedik a sovány, halványan malátáédes, utóízében jellegtelen komlót villantó ízfrontot. Egyébként a Jäger-címkéken ugyan nem, de a vele egylényegű Magyarok Sörén és Corvinburg Világoson szerepel a hozzáadott CO2 is mint összetevő, ami egyáltalán nem elegáns, de kétségkívül hatékony és feltűnésmentes megoldás az ízhibák kozmetikázására. A modell tökéletesen működik jelen kóstolás esetében is, ugyanis a Jäger utóíze szinte tökéletesen megegyezik a szikvízzel, de persze mi sem ma kezdtük az olcsósör-kóstolást, és sebtében kerítünk egy kiskanalat, hátha meglátjuk vele sörünk valódi arcát. Fél perc intenzív kavarást követően megállapíthatjuk: a szénsav elsődleges funkciója mégsem a kozmetikázás volt, inkább az egyáltalán bármiféle arculattal való felruházás, valahogy úgy, mint az ismert Monty Python-viccben az amerikai sör és a kenuzás kapcsolatáról.
Készítsünk egy alkalmi kis kategorizációt, és írjunk fel három címkét a magyar kisüzemi sörök számára. Az első csoport legyen a naív sörfőzőké, akik kevéssé ismert kistelepüléseken készítenek valamilyen egyszerű lagert, betartva az 1992-ben a berendezés mellé kapott "bajor stílusú" receptet, eredményként egy könnyen iható, vállalható alapsörrel szórakoztatva szűk vásárlóközönségüket. A második csoport az újítóké lesz, akik előre menekülve próbálnak piacot szerezni magukat és mindenféle többé-kevésbé innovatív, relatív drága sörrel kövezik ki arculatépítésüket. Végül, harmadikként, a kisüzemi sörgyárak szerepelhetnek, amik megpróbálnak úgy viselkedni, mint a Borsodi vagy a Dreher: olcsó, silány minőségű söröket készítenek, pótanyagok felhasználásával, minél gazdaságosabb úton előállítva minél több hektolitert. Ebben a képzeletbeli tipológiában az orgoványi AKPEDO természetesen egyértelműen az utóbbi kategóriába kerülne, és ebbéli meggyőződésében a szénsavköd után hátramaradt jellegtelen Jäger-ízek csak megerősíteni tudják a KK-t: némi zöldes, nem épp kellemes maláta, halovány savanykás mellékíz és nemi épphogy' csak kitalálható komló. De legfőképp semmi, csak szén-dioxid. Tehát ha Önök szeretik az ehetetlenül csípős ételeket vagy a halálra sózott fogásokat, és szeretik azt is, ha a szóda rendesen megkarcolja a torkukat, az Orgoványi Jäger kiváló választás. Minden más esetben tökéletesen érdektelen.
Alkoholtartalom: 4,5 V/V %
2012. 03. 13.