Legutóbbi koszovói sörünk után ma újra megmerítkezünk a Balkán izgalmas történeti-etnikai kavalkádjában, és egy cirill betűs címkéjű bosnyák sört kapunk lencsevégre. A vájtfülűbbek ebből egyből kitalálhatják a sörgyárat is, hiszen a cirillkedés Bosznia-Hercegovinán belül a Boszniai Szerb Köztársaság névre hallgató államrész identitáseleme. E területen pedig - ha minden igaz - csupán egy sörgyár üzemel, a Banja Luka-i Banjalučka Pivara. A latin betűs írással Crni Đorđe néven ismert sör, amivel ma foglalkozni fogunk, pedig a főzőhely legkülönlegesebb ma is elérhető példánya, ami balkáni sörléptékben mérve azt jelenti, hogy jobb pillanataiban akár még kellemes is lehet.

Pedig névben abszolút magasra tették a lécet a sörgyárban, hiszen Crni Đorđe az első szerb felkelés hadvezére volt, nemzeti ikon. És mivel a fontos embereknek másfelé jelentős sörök járnak, természetesen a barna sörre került fel - míg a többi Banja Luka-i sör afféle jóval hétköznapibb nevekkel büszkélkedhet csak, mint a 'Nektar' vagy a 'Slavsko'. Magyarországon, ugyebár, ezzel ellentétben épphogy a patinásnak szánt sörök kapnak egyszerű neveket (Bak, Borostyán, 1895), és a trógerebb minőségűeknél próbálják a gyárak valamilyen jobban csengő, történelmibb névvel menteni az összbenyomást (vö. Rákóczi, Szent István Sör). Pech, de legalább nem volt mindig így: épp Szent István volt névadója egy elegáns kőbányai sörnek is, akkor, amikor a Dreher még a Dreherek kezén üzemelt - sőt, a név a hetvenes években is újjáéledt, és akárcsak a valamivel későbbi Mátyás sör esetében, történetesen megint csak különlegességekre kerültek historikus nevek.

De kanyarodjunk vissza Bosnyák-Szerbiába: barna sörünk 5,2 alkoholszázalékos és 12-es extrakttartalommal bír (noha a honlap kevesebbet mond), így túlzottan intenzív élménytől valószínűleg nem kell tartanunk. Ezen felbátorodva meg is ejtjük az első megfigyeléseket a lágy, középbarna színről, illetve a teljesen kifejezéstelenül dohos illatról. Ezeket intenzíven vizes test követi, halovány pörköltmalátás-kormos keserűvel és némi medvecukorral, majd zárásul némi egyszerű komló, de az elemek nem állnak össze egésszé, sőt, még csak el sem kezdenek egymással kapcsolódni. Szögegyszerű, koncepciótlan barna sör, de legalább mentes bármilyen igazán zavaró hibától vagy bántó ízjegytől. Fűszeres ételekkel bizonyára remekül működik, hiszen legalább nem ront közvetlenül az élményen, mint a környékbeli világos sörök zöme; de érdekessé vagy különlegessé semmi esetre sem válik. Ha már bosnyák barna, a KK marad a Sarajevsko Tamnónál.

Alkoholtartalom: 5,2 V/V %

2012. 05. 25.