magyar világos sör
A KK hőskorszakában mindig az jelentette az igazi izgalmat, amikor valamilyen valószerűtlen vagy csak simán nehezen elérhető csatornán sikerült új, ismeretlen söröket felfedezni. Belföldön ennek az egyik fő módja a kisüzemi sörfőzdék és azok viszonteladóinak látogatása volt - és az eltelt három-négy év mindkét kategóriában elképzelhetetlen hozzáférhetőség-javulást hozott. Ez egyfelől remek, hiszen Budapesten immáron válogathatunk, hogy békésszentandrási, fóti, rozsnyói, tapolcai, stb. sört akarunk-e épp inni; másfelől viszont tagadhatatlanul elmosta a sörvadászkodás klasszikus, vadkeleti romantikáját.
Persze azért nem teljesen, hiszen Magyarország kellően tagolt hely ahhoz, hogy a mai napig tucatszám maradjanak olyan sörfőzdék, amiket egyelőre tökéletesen elkerült a sörforradalmi fuvallat (lásd pl. itt), így nem járnak fesztiválokra, nem palackoznak, és úgy egyáltalán nem csinálnak semmit a helyi ivósörfőzésen és -kimérésen túlmenően. Legtöbbjük igazából megérdemelten maradt ebben a hangulatos izolációban, mivel sörük jó esetben is csak érdektelen, és az innováció sem erősségük - de azért a KK-ban mindig él a remény, ha hasonló helyre látogat, hogy majd épp most fedez fel egy igazi Csiszolatlan Gyémántot.
E rejtőzködő főzdék közül egyik az ózdi Bolyki Serház, ami a maga módján ráadásul még tesz is a kitűnésért, ugyanis egyből kétfajta sört is főz: egy 10-11 B°-os világosat és egy 14 B°-os barnát. Ezek közül az előbbihez lesz e cikkben szerencsénk - de, pechünkre, csak áttételesen, ugyanis a KK nem járt személyesen a főzdében, csupán megzsarolt kedvese kanyarodott el az útba eső Ózdra egy másfél literes palackért. A barna Rauschberg ráadásul épp ki is fogyott (pedig a sörfőző pályafutása eddigi legjobbjaként aposztrofálta az ezúttal hét alkoholszázalék körülire sikeredett főzést), így az érdektelenebbik fajtával kell beérjük. Túl sok mindent nem fogunk előzetesen megtudni róla, két fő okból: egyfelől a palackozás a hasonló üzemméretű helyeken szokásos ásványvizes palackba csapolást jelenti, így a címke, mint opció, kiesik. Másfelől a főzdének nemhogy honlapja nincs, de az interneten úgy általában sem nagyon jelez találat a puszta léténél többet. Ha rákeresünk a "Rauschberg Világos" kifejezésre, elsősorban a mályi és az (egyik) diósgyőri sörfőzde söreiről kapunk találatokat (ugyanis a Rauschberg eredetileg egy sörfőzőberendezés-márka, amit több környékbeli felhasználó is beépített a maga brandingjébe). Vicces módon az egyetlen részletesebb leírásért egy lengyel fórumig kell meneteljünk, ahol egy "dryx" nevű felhasználó anyanyelvi értékelése csepegtet néhány információmorzsát.
Tudomása szerint sörünk 10,5 B° és 4,6 alkoholszázalék - jobb híján megmaradunk ennél a változatnál. A lengyel kolléga ráadásul egészen elégedettnek tűnt kóstolásával, így mi is vidáman bontjuk meg a kilenc órája petpalackosodó (ám ezalatt nagyrészt hűtött) sörünket. Illata enyhe égetett cukor, amit - bár ez a sörértékelésben még a boros szókincsnél is, khm, jóval magasabb absztrakciós szintet képvisel - animális jegyek egészítenek ki. Esetünkben ez annyit tesz, hogy mintha egy oldal nyers szalonna mellől illatolnánk a korsóba, úgy fodrozódik mindenféle nehezen kifejthető irányba a kezdeti karamelles irány. Az első kortyok savanykás hátterű malátával indítanak, lisztes-extrudáltbúzás lecsengéssel, a legvégén enyhe gégetájéki komlónyomokkal. Bizonyos, hogy a palackos szállítás nem használt a sörnek, de ennek fejben tartásával is inkább csak mellékízek garmadája látszik, a tűrhető ivósör-alapok szétesnek és minél hidegebben, minél gyorsabban ledöntendő szokáskortyokká állnak össze, amúgy Borsodi helyett.
Sajnos abszolút felejthető, de a barnára azért továbbra is nagyon kíváncsiak vagyunk. Majd legközelebb.
Alkoholtartalom: 4,6 V/V %
2012. 09. 25.