pakisztáni világos sör
Sörblogot számtalan különböző nézőponttal lehet írni, melyek közül csak egy (meglehetősen szűk értelmezésű) opció a kizárólagos sörkritikaírás, mint amit a KK is művel. Viszont még ezen az ágon belül is számos opció kínálkozik azt illetően, milyen fókusszal válogatjuk ki a kóstolt söröket: lehet a hazai kisüzemi különlegességekre koncentrálni, lehet nemzetközi kiválóságokra, közismert világsörökre, vagy éppen egzotikumokra is. A magunk részéről a vegyes modell hívei vagyunk és valamilyen arányban a fentiek mindegyikét szívesen megjelenítjük a blogon, ideális esetben nagyjából pont olyan erősorrendben, mint ahogy az iménti felsorolásban szerepel. Ebben az egzotikumok hátraszorultak, mivel a kicsi és/vagy távoli országok nagy hányadának nincsen különösebben értékelhető sörfőzése, tucatlagersöröket itthon is könnyű beszerezni, és attól, hogy messziről jött egy tucatlagersör, még nem lesz módunk érdekesebbeket írni róla, mint egy helyben gyártottról.
Általában. A mai példánk azonban teljes mértékig kivétel, ugyanis kedves olvasónk, Marci ajánlotta fel, hogy hoz nekünk egy sört Pakisztánból, ahonnan egyébként legálisan nem lehet alkoholt exportálni. Ami még csak az egzotikumfaktort növelné, azonban Marci volt olyan kedves, és még egy kompakt leírást is mellékelt a sörhöz, egy csomó érdekességgel ellensúlyozva így a várhatóan lapos kóstolási beszámoló izgalomfaktorát. Át is adjuk neki a szót:
És a kóstolás: kitöltve közepes szalmasárga, enyhén opálos sör fogad minket, erősen mérsékelt habbal, gyümölcsészteres cefreszaggal. Ízét émelyítő édesség uralja, amelyben a répa- és a malátacukor és egyaránt felfedezhető, de mellette némi légies komló is megjelenik, ami odáig szaladt az absztraháltságban, hogy inkább csak amolyan toroktájéki gyógyszerfanyarság maradt belőle. Mindemellett számtalan ide nem illő, gyaníthatóan erjedési anomáliákból következő íz is szerepel az összképben, például zöldalma, vilmoskörte és földimogyoró. Összességében a kelet-európai berúgatós, olcsó erős lagerekre emlékeztet, valószínűleg nem függetlenül az igények gyanítható hasonlóságához. Ha nincs mást inni egy egész országban, biztos rá lehet szokni (márpedig a gyár többi söre sem ígér többet), de az élvezetestől igen távol áll.A pakisztáni sörben elsősorban nem az íze, zamata a különleges, hanem az, hogy egyáltalán létezik. Az országban az alkohol fogyasztása muzulmánok számára az 1970-es évek óta tilos. Birtoklása 30, fogyasztása 80 vesszőcsapással büntetendő, szerencse, hogy a törvényt harminc éve egyáltalán nem alkalmazzák. Ez az oka annak, hogy a feketepiac virágzik - a fogyasztás zömét a mainstream Johnnie Walker-Carlsberg-Heineken vonal mellett az észak-pakisztáni Murree gyár jóval olcsóbb whiskyjei, vodkái és három-négyfajta söre adja. A gyárat azért nem zárták be, mert egyrészt exportra termel, másrészt az ország lakosságának 3%-át kitevő hinduk és keresztények továbbra is legálisan fogyaszthatnak alkoholt, és a 180 milliós országban ez is több mint ötmillió potenciális fogyasztót jelent. Sokan élnek abból, hogy a kvótájukat továbbértékesítik a muzulmánok számára, hiszen a középosztály zöme szívesen és viszonylag nyíltan iszik.
Bár legális bolt igen kevés van, és ott is csak külföldiek vagy nem muzulmánok vásárolhatnak, mindenki tud egy-egy telefonszámot, ahonnan a díler úgy szállítja házhoz a megrendelt italt, mint a pizzafutár - csak, ahogy ezzel gyakran viccelnek, a sör mindig hamarabb megérkezik, mint a pizza. A külföldiek négy-ötcsillagos szállodákban is ihatnak a saját szobájukban, vagy a bárban, amit általában valahol a rendes szobák között rejtenek el, hogy csak az tudja, mi lapul az ajtó mögött, akinek a recepció megsúgja. Pakisztán egyébként nem csak ezért csodálatosan izgalmas ország, aki teheti, feltétlenül keresse fel, bár az utazás - természetesen - alapos felkészülést igényel.
2013. 07. 30.
