cseh ale
A Bernard egyike azoknak a cseh söröknek, amik ugyan Magyarországon nincsenek komolyabban jelen, mégis sokan ismerik még a kevésbé sörfókuszú Prága-látogatók közül is. Ennek két fő oka van: egyfelől az Elegáns Csatosüveg Distinktív Varázsa, másfelől a tény. hogy a Bernard cseh viszonylatban is észrevehető méretű üzem, a maga középcseh vidékétől távolabb, így Prágában is sokfelé találkozni vele.
Ennek a közkedvelt Bernardnak eddig három zászlóshajó- (ejtsd: csatosüveges) söre volt, a könnyebb tízes és tizenegyes világosok, alkoholmentesek és egyebek mellett leginkább Sváteční ležák nevű világosáról, Jantarový ležák nevű félbarnájáról, illetve Černý ležák nevű barnájáról volt elsősorban ismert. Ezek közös jellemzője, hogy – mint a cseh sörök elsöprő többsége – mind alsóerjesztésűek, hagyományos lagersörök, továbbá elég jók is. Az mindenesetre abszolút újdonság, hogy egy felsőerjesztésű sörrel próbálkozzanak, még ha nem is teljesen meglepő, tudván, hogy az elmúlt pár évben a vaskos tradíció dacára is egyre határozottabban törnek előre az újhullámos cseh sörfőzdék, az ő hátukon pedig egyre nemzetközibbé váló, jellegzetes sörstílusok.
A lehetséges ihletforrások közül a Bernardnál a belgákat választották, de nem egy konkrét stílus importálásával, inkább jellegzetes stílusjegyek bevonásával. Ennek eredményeként a Bohemian Ale erős (8,2%), tartalmaz cukrot, továbbá némi korianderrel meg is van fűszerezve. Illatát tekintve mindez a belga élesztők édes alapú, savanykás felhangú karakterét hozza, erősen emlékeztetve a Hoegaarden Grand Cru-re. A koriander és az élesztő közös aktivitása szúrós, enyhén borsos jegyeket hoz az illatba. Habja kisszemű, törtfehér, teste inkább óarany, mint vörös, már amennyire a KK különbséget tud tenni tarka háttér előtt a kettő között. Enyhén opálos, mint a legtöbb Bernard.
Az első kortyokból a markánsan alkoholmeleg szájérzet a leginkább meghatározó, amit közepes szénsavasság, majd kortyvégtájt száraz, leerjedt hangulat követ. Ekkor vonja magára a figyelmet valamilyen konkrét íz is, szúrós, fanyar, olajos-gyógyszeres komlózottság képében. Ahogy továbbkortyolunk, igazából továbbra is a fanyarság uralkodik, némi visszafogott, a már említett módon leerjedt malátásság, illetve az alkoholosság nyomán érkező vajkaramelles, indirekt édeskésség kíséretében. A belgaságot az élesztő, a cukor és a koriander, úgy tűnik, eléggé determinálja, de az, hogy konkrétan melyik belgasör-kóstolási élmény jut eszünkbe, nagyjából percenként változik. A száraz, szikár fanyarság a kóstolás e pontján épp az Orvalt idézi.
Konkrét ízasszociációkat nehéz felfedezni a Bohemian Ale-ben, de a hangulat egyértelmű: nyers, karcos, férfias karakter, sokáig iható, erős, és annak ellenére harmonikus, hogy az alkoholmeleg meg sem próbál belesimulni az összképbe, ráadásul némi édeskésséget is hoz magával. Amolyan möchtegern-belga sörnek hat, a koriander sulykolja az asszociációt, a plusz cukor pedig biztosítja a masszív alkoholtartalmat. Csehnek távolról sem igazán tűnik, ami önmagában is szórakoztató felfedezés. Meglepő módon maga a Bohemian Ale is az, pedig teljesen megfoghatatlan, és a lendületes belgaélesztős ízek mellett lényegében semmilyen kimondott erőssége nincs. Egyébként érdemes legalább 15 fokosan inni, sokkal jobban kinyílik, mint alatta.
Alkoholtartalom: 8,2 V/V %
2014. 11. 10.
