magyar félbarna rozssör
Bő két hete mutatkozott be a csepeli Rizmajer új söre, az Ábrahám Máté és Nagy Ervin házi sörfőzőkkel közösen készült, kicsit névtúltengéses Rozsdás Rizmajer Rozsos Sör GPA („gerilla pale ale“). Azóta ugyan debütált egy újabb Rizmajer-koprodukció is, az armando_otchoával főzött Hippie Terror, a KK, szokás szerint, egy brosúrával lemaradva követi a történéseket. Mint azt a naprakészebb blogger kollégák már megírták, a három alkotót a Corvinus Egyetem sörfőző-mesterszaka köti össze, közös receptjük pedig szorosan követi a szezonális-koprodukciós Rizmajer-különlegességek 424-gyel és Popcornnal szegélyezett útját. Már csak azért is, mert a 42% rozsmaláta önmagában kifejezetten szokatlan, újszerű elem, amivel kapcsolatban nincsenek markáns előzetes elvárásaink, így minden kíváncsiságunkat a kóstolásra tartogathatjuk.
Kitöltjük, narancsos beütésű világosbarna, erősen opálos sörrel találkozunk, méretes, de hamar múló, bézs habbal. Illata édes, karamelles fősodrú (de nem úgy, ahogy általában a karamellmalátákat körbe szokás írni, hanem egy frissen bontott krówkára emlékeztető erővel), kenyeres és pillanatnyi komlós kísérettel. Noha íze is igencsak határozott, elsőre nem az, hanem a rendkívül viszkózus szájérzet kelti fel a figyelmünket, a maga szinte harapható, tápszeres sűrűségével, amit – lévén a sör csupán 13,5 B° – kizárólagosan a rozs számlájára írhatunk.
Ha ezen túllépünk, és elérünk az ízek szétszálazásáig, a kortyok alapjában kissé fanyarul savanykás búzasörösséget (pontosabban esetünkben, búza híján: rozssörösséget) fedezhetünk fel, amit lehengerlő komlóözön követ. A magnum, tomahawk és amarillo variánsok összhatásaként grapefruitosan fanyar, fenyős vonásokkal is gazdagon átitatott kép áll össze, markánsan uralva az ízélményt. Az alapanyagok valamiféle összeakadása egy pillanatnyi mosogatószer-szerű aromát is teremt sajnos, de a lezárás, amennyire a komlók hagyják, már inkább friss rozskenyeret idéz.
A Rozsdás izgalmas koncepció és érdekes élmény, a fő mutatványnak szánt magas rozskoncentráció minden érzékszerv felé jól kommunikál, szépen érvényesül. A komlózás ugyanakkor elzárja előle a bővebb kibontakozás útját, és ugyan kellemes komlókról lenne szó, a közepes szintű túltolás nyomán feltűnő alfasav-agresszió idővel (főként a lecsengésben) tökéletes puccsot hajt végre. Összességében arról van szó, hogy van egy sör, ami jó ötlet alapján, jó alapanyagokból, technikai hibák nélkül készült el, csak a koncepció egyik fele agyonveri a másikat. Hál'Istennek azért némi életjelet az utóbbi (mármint a rozs) is fenn képes tartani, így a végeredmény továbbra is kellemes, csak hát kiegyensúlyozatlan.
Alkoholtartalom: 5,5 V/V %
2014. 11. 30.