magyar világos sör
Mostanában nincs szerencsénk a bloggal: mire sikerült végre időt találni a bejegyzésíráshoz, a majdnem-kész cikknél elrontottuk a képbeszúrást (akit esetleg érdekel: a blog.hu nem tolerálja a drag-and-dropot), aminek eredményeként elszállt minden, amit írtunk. Így mégsem emlékezünk meg – ezen a rövid Tumblr-bejegyzésen kívül – a Szent András Monarchistáról, inkább egy másik magyar kisüzemit kapunk elő. Ez, a magyarhertelendi Kapucinus Illuminátora, ugyan nem teljesen új, a KK-nak mégsem volt hozzá korábban szerencséje.
Világos hoplágernek hívja magát, ezt az inkább hangulatfestő, mintsem kategóriadefiniáló szót a Keserű Méz vezette be a tematikus közbeszédbe, és lényegében egy kicsit testesebb, erősen komlózott lagert jelent – „Magyarország válasza a nemzetközi IPA-őrületre”, ahogy a Folyékony Kenyér fogalmazott az öt évvel ezelőtti premierkor. Az Illuminátor mindenesetre erősebb a protagonistánál (7,2 vs. 6%), meglátjuk, egyebekben mennyire hasonlítanak.
Illata égetettcukros kelttészta, meggymagos háttérrel, teste aranyszín, kicsit opálos, habja minimális és gyorsan múló. Az iménti illat annyira nem köthető semmihez sem, hogy annak alapján nem várunk sok jót, az első kortyokkal mégis pozitív meglepetés éri a KK-t: a kortyeleji aromákban ugyanaz a kicsit meggymagos, alapvetően édeskés, süteményszerű hangulat szálldos, mint illatában. A korty maga mégis remekül tiszta, ennél a magyar kisüzemi világos lagerek elsöprő többsége észteresebb/mellékízesebb szokott lenni, pedig nem áll jól nekik. Az intenzív, de visszafogott élességű nemeskomló csak a végén jön elő, akkor viszont markáns, továbbra is tiszta, jól kiérezhető keserűséggel: az összhatás igazán szép, de nem mutat semmi rendkívülit, abszolút kontextus nélkül élvezhető.
A hopláger-címkét nem az Illuminátor veszi fel másodikként, a Keserű Méz után a fóti sörfőzde bakja, a Hammurapi, illetve a Hatodik Íz sLáger fantázianevű söre is megkapta ezt a jelzőt. Ezek, a sok komlón kívül, nem hasonlítanak különösebben, így eleve nem beszélhetünk olyasféle erős definícióról, aminek az Illuminátor meg kellene, hogy feleljen. A sok komló megvan, emellett végső soron egy erős lagerről (esetleg világos bakról) beszélünk, és ugyan biztos léteznek a világon hasonló hangulatú, ízvilágú sörök, mégsem jut eszünkbe egy sem, ami igazán közel állna ehhez.
Bár nem a finom, rétegzett cizelláltság az első dolog, ami eszünkbe jutna az Illuminátorról, mégis olyan szépen letisztult, áramvonalas, mégis érdekes az íze, hogy az önmagában leköti az embert. Az alkohol talán egy picit lehetne letekertebb, a vége felé már kezd kilógni ízben és szájérzetben is.
Az alapanyagokat a játék kedvéért nem olvastuk el kóstolás előtt, így aztán csak utólag, a címkét böngészve tűnik fel, hogy van benne citra komló is (idővel a lecsengésben markánsabban is érvényesül, míg korábban csak a kibogozhatatlan ízkomplexitáshoz járul hozzá). A hallertau mittelfrüh mint alapkomló nem jelent nagy meglepetést, a herkulesről viszont csak annyit hallottunk korábban, hogy egy durvább alfasavtartalmú izomkomló. Az első pár deci során (amik még élvezetesek) most sem tanulunk meg róla sokkal többet, de a negyedik körül már kezd igencsak fojtó lenni a komló, zavaróan és értelmezhetetlenül intenzív, valószínűleg a nevezetes herkulestől nem teljesen függetlenül. Kár, mert simán négypontos lett volna, de ettől a fullasztó lecsengéstől csak 3,5.
Alkoholtartalom: 7,2 V/V %
2015. 03. 28.
