magyar füstölt világos sör
Valamikor nyáron a KK épp a Neked csak Dezsőben járt sörözni, és minden korábbinál határozottabban érezte, hogy kezd lemaradni a magyar sörös trendekről. Ebben oroszlánrésze volt annak az Aprily Stanley APA-nak, amit megvett kíváncsiságból, és rájött, hogy semmit nem tud róla, de egyáltalán. Sem azt, hogy ki főzi, sem azt, hogy mióta, sem azt, hogy hol. (Ami persze a legkevésbé sem a főzde hibája, hanem egyértelműen a mi szellemi restségünké.) A koncepció is csak jóval később, a nyárzáró Főzdefeszten vált világossá, miszerint minden sör egy filmrendezőről van elnevezve, és mindegyik címkét valamilyen kortárs képzőművészeti hangulatú ábra illusztrál.
Ahhoz, hogy ezt megértsük, persze kellett egy második sör is – a következőkben tárgyalandó Woody –, ami a Stanley viszonylag jól behatárolható american pale ale-sége helyett immáron „BBQ Lager” néven hirdette magát. Ezt nem igazán tudtuk látatlanban értelmezni, de aztán a főzdefesztes újdonságok zápora valahogy mégis maga alá temette a tervezett tisztázó kóstolást. Mindegy, most eljutunk végre hozzá, ami olyan szempontból nem nagy késedelem, hogy az időközben eltelt hónapokat, az Aprily megismerését illetően legalábbis, abszolút passzívan töltöttük, így továbbra is a címkére hagyatkozunk csak. Illetve annyit lelestünk a Ratebeerről, hogy anyafőzdeként a Reketye funkcionál.
Maradva tehát a címkénél: egy „lager típusú világos, kisüzemi sör” van a kezünkben, amit a megszokott elemeken felül tölgyfán füstölt búzamaláta, valamint tomahawk és cascade komló dob fel. Illatában van egy kevés citrusos komlóolaj, ami közelebbről nem definiált malátás alapokkal és némi vegyszeres szappanossággal keveredik. A test máskülönben opálos halványarany, relatív élesztős. Ahogy belekortyolunk, hamar kiderül az is, mi okozta az illatok terén észlelt kisebb zavart: a füstölt maláta abban a jól ismert, kissé az égő traktorgumi aromájára emlékeztető sajátos formában van jelen a sörben, ami – nekünk legalábbis – a grodziskiékből, egészen pontosan a kettővel ezelőtti házisörfőző-versenyen indult grodziskiékből köszön vissza. Ahhoz sörfőzőnek kellene lenni, hogy értsük, hogyan jön a gumis műanyagíz a füstölt malátából, mindenesetre kifejezetten gyakori jelenségnek tűnik.
Ha ettől eltekintünk, a korty maradéka elég egyéni hibrid karaktereket hordoz, egyszerre tűnik egy teltebb pilseninek, egy vékony búzasörnek, valamint egy minimalista american pale ale-nek. Előbbit a korty végén jól kiérezhető, harapható, mégis friss malátásság képviseli; a középső párhuzamot a kortyok vékonysága és enyhe citrusos karaktere jelzi (úgy, hogy az ízkavalkádból igazából azt sem tudjuk eldönteni, játszik-e a sörben valamiféle epizódszerepet búzasörélesztő [tipp: nem]); míg utóbbit értelemszerűen a tomahawk – cascade-tandem jeleníti meg. Sajnálatos, és valószínűleg teljességgel szándékolatlan módon az alkalmazott komlók karakterében jelentős súlyt képviselő fenyőgyantás aromák egész hatékonyan akadnak össze a füstölt maláta gumis jegyeivel, és erősítik egymást egy olyan irányba, ami egészen biztosan nem szerepel a szándékoltak között.
Hozzá kell tenni, hogy amikor ez az elegy a háttérbe szorul, akkor egész jól lehet érezni az eredetiként feltételezhető barbecuehangulat-tervet is, a ropogós malátaágyon maradó enyhén füstös, zöld-gyantás komlóval dekorált egyéni ivósört. Ebben lenne is potenciál, mégsem teljesül, és pillanatnyilag két tippünk is van rá, mi lehet a megvalósítás akadálya. Az első tipp, hogy a Woody különlegesen érzékeny a kóstolási hőmérsékletre, és közelebbi támpont híján a KK pont annyira rossz (egyébként valóban viszonylag magas) értéket választott, amin a sör radikálisan más arcát mutatja, mint optimális esetben. Ha tényleg ez a helyzet, akkor legalább a megoldási javaslat egyszerű: írjunk a sörre javasolt kóstolási hőmérsékletet. (Amit egyébként minden sörfőzőnek meg kellene tennie, de ha valami teljesen avantgárd típust hoz létre, akkor főleg.) Ezt a tippet persze akár ellenőrizhetnénk is egy kontrollkóstolással, de mivel nincs készleten másik üveg Woodynk, inkább Önt, téged, kedves olvasót kérünk a tapasztalatai megosztására. Persze a másik tippünk sem épp űrtudomány: finomhangolni kell az összetevőket – de ha már a tipp evidens, cserébe itt már ötletünk sincs, hogyan lehetne meg is valósítani. De rutinos házi sörfőzők ezen is bátran ötletelhetnek alább.
Alkoholtartalom: 4,2 V/V %
2015. 11. 16.
