magyar füstölt barna búzabaksör
Idén az ötödik évjárat jön ki a Szent András Sörfőzde karácsonyi söréből, közülük a harmadik, ami az Esthajnal nevet viseli. Az öt közül az első egy almás-fahéjas, a második egy vérnarancsos-mézes, a harmadik pedig egy áfonyás-karamelles lager volt: ezek mind a lehető legegyértelműbben karácsonyias receptek voltak – amik sorát tavaly egy jóval extrémebb ötlet, lucfenyős vegyes erjesztésű sör törte meg, idén pedig egy füstölt malátás búzabaksör követi. A KK a maga részéről nagy rajongója a füstölt söröknek, így a döntést látatlanban is üdvözölni tudtuk, kérdés pedig csak az maradt csupán, mennyire hat majd a gyakorlatban karácsonyi karakterűnek egy efféle stílusú sör.
(Kis kitérő, mentegetőzés-, magyarázat- és kontextusképpen: mire ez a cikk kiélesedik, már nagyjából mindenki írt értékelést az Esthajnal '15-ről, aki szokott ilyesmit tenni, de ezeket igyekeztünk következetesen nem elolvasni, nehogy befolyásoljanak a véleményalkotásban, és békés tájékozatlanságban folytathassuk a hagyományt, hogy cikkbe öntünk minden békésszentandrási karácsonyi sört.)
El is kezdjük a kóstolást, kitöltve vörösesbarna (vagy inkább barnásvörös) test fogad, közepesen vékony, illékony habbal. Illata inkább búzabakot idéz, édeskés-kenyeres alap némi citrussal, de a kedvünkért beszövi azért egy halovány füstöltkolbászos stich is. Ahogy belekortyolunk, ízben is egészen hasonló az élmény, csak az édeskésség nyílik ki a búzabakokra jellemző komplexitás irányában: mandulaliszt, konyakmeggy, kakaópor, kenyérhéj tűnedezik fel, többek közt. Meg füst is, ami egy picit kilóg, de cserébe nem túl intenzív, ezért érdekességképpen elfogadható a jelenléte. Elsőre azt mondanánk, nem a búzasörség a legerősebb stílusjegye – de egy pillanattal tovább belegondolva rájövünk, tulajdonképpen egyik karakter sem igazán domináns; nagyjából egyenrangú ihletőként keveredik a bécsi barna, a barna bak, a szűretlen búza, illetve bármiféle füstölt. Utóíze marcipánt idéz, csak a geil vonások nélkül (azaz végeredményben megint csak mandulaliszt), de ekkor domborodik ki a máskülönben alig-alig jelentkező nemeskomlós keserűség is, sőt, némi melasz is megjelenik a lecsengésben.
Nem mondanánk, hogy nem kellemes, még azt sem, hogy nem élvezetes, de az is biztos, hogy specifikusan karácsonyi helyett inkább általánosan téli hangulatú (főleg a tavalyi Esthajnalhoz viszonyítva). Ahhoz képest, amit ígér, ugyanakkor némiképp furcsán teljesít néhány dolgot: búzabaksága dacára már-már virtuózan vékony kortyokból áll, ami ugyan bók is lehetne, de valójában inkább a komplexitás soványságát értjük alatta – és, ettől nem függetlenül, harmóniája sem tökéletes, hiszen a füst valamelyest kilóg az összképpből, de távolról sem annyira, hogy ebből Schlenkerla-módra, saját jogon építsen karaktert. Tehát összességében egy kellemes, jól iható téli sörhoz van szerencsénk, amiben nincs semmilyen hiba, de a címke beharangozója alapján egy jóval karakteresebb, intenzívebb darabra számít a gyanútlan kóstoló, úgy búzabak-, mint füstöltsörfronton. És amikor szembesül a valósággal, akkor is hiányérzete támad, ha eredendően olyan sok oka nem is lenne rá.
A tanulság pedig mindebből, természetesen: még vásárlás előtt olvassunk sörkritkákat!
Alkoholtartalom: 7 V/V %
2015. 12. 20.
