magyar ale
Mostanában gyakran panaszkodtunk arról, hogy amilyen ütemben jelennek meg az új sörfőzdék és gerillasörmárkák Magyarországon, teljesen esélytelen lépést tartani velük. Pedig nem csak az új szereplők folyamatos dömpingje csökkenti a naprakészség esélyeit: vannak például olyan veterán magyar kézművessör-kulcsemberek is, akik ritkán készítenek csak sört, és amikor épp igen, akkor is csak egészen keveset.Ilyen ember Tibold Ákos is, aki a Sörspecialista, majd Sörmanufaktúra sörszaküzletek éléről, illetve a Legenda Sörfőzde első éveinek egyik arcaként is elég hosszú ideje ismert szereplő. Az elmúlt egy-két évben azonban szép sorjában továbbállt ezekről a posztokról, és kevésbé szem előtt maradva dolgozik sörökkel: egyfelől működteti a beermarket.hu webáruházat, másfelől thibault_beers márkanév alatt időnként gerillasöröket készít (ez alkalommal épp egy osztrák bérfőzdében, a Beerstarterben). Eddigi sörei közül egészen biztosan a Garlic Beer keltette a legnagyobb feltűnést, ami épp az, mint amit a neve ígér.
Részben a már említett folyamatos sördömping, részben a thibault_beers-sörök erősen szezonális jellege miatt, de a Kontár Komlókutató blogon most írunk először a márkáról. Ahogy a gerillafőzőktől, különösen a csak alkalomszerűen aktív gerillafőzőktől az már megszokott, a thibault_beers-nél is az obskúrusabb stílusok és receptek dominálnak; a most kóstolandó Walpurgis Nacht így például épp egy füstölt saison. Ez első ránézésre pont olyan párosításnak tűnik, aminek ugyan az alkotóelemei egyenként határozottan tetszetősek (legalábbis a KK sokra tartja a füstölt söröket és a saisonokat is), az viszont már legalábbis véleményes, hogy mennyire tudnak egyszerre érvényesülni.
Mivel a magunk részéről elképzelni sem tudjuk, kóstolunk. Sötétnarancsszín sört töltünk ki, bézs, vékony, illékony habbal, és visszafogottan füstös, ugyanakkor almakompótos, észteres, halványan citrusos jegyekkel is át-átszőtt illattal. Íze leginkább az érzékek egészpályás, könyörtelen letámadásával indít: egyszerre jelennek meg malátaédes, almás-körtés, szegfűszeges, füstös, citromhéjas ízek, amiket minimális késéssel egészít ki az egyszerű, de intenzív komlókeserű, illetve foglal keretbe némi meglepően umamis, majdnem sós alapléhangulat. A korty végére annyi marad meg mindebből, hogy az egész szánk zsibbad kissé, és minden ízt nagyon intenzívnek érzünk – az élmény a szecsuáni bors szinte elektromosnak ható vibrálásához hasonlít, mintha megannyi parányi laposelemet nyalogatnánk (pedig tonkabab van benne valójában, csak azt nem ismerjük annyira, hogy magunktól felfedezzük). Szájérzetre kissé sűrű, viszkózus sör, a benne lévő alkoholnak pedig esélye sincs a fentiek mellett észrevetetnie magát
Emlékezetes és élvezetes élmény, amiről nem állítanánk, hogy feltétlenül harmonikusan illeszti össze a füstölt és a saisonjegyeket; de azt sem, hogy disszonánsan. Az intenzív ízek túlterheléses támadása inkább csak felrúgja a harmónia koordinátarendszerét, és a saját káoszával helyettesíti azt be, drogszerűen érzékstimuláló módon. Ha találkoznak a Walpurgis Nachttal, egyszer feltétlenül próbálják ki – negyed óra önfeledt őrületet biztosan nyernek vele.
(A kóstolt palackot Tibold Ákos sörfőzőtől kaptuk, ajándékként.)
Alkoholtartalom: 6,7 V/V %
2016. 11. 03.
