holland licenc alkoholmentes világos sör
Mi itt a Kontár Komlókutató blognál ugyan nem igazán hiszünk az alkoholmentes sörben, ugyanakkor belátjuk, hogy vannak olyan élethelyzetek, amikor az ember hiába nem ihat szeszt, mégsem kívánja annyira a kólát vagy épp a mentes ásványvizet. Így aztán időről időre felhorgad bennünk a közszolgálati ethosz, és megkóstolunk egy-egy alkoholmentes sört – legutóbb pl. három és fél éve írtunk ilyenről, ami pont megfelelő gyakoriságnak tűnik.
Most épp az volt a kóstolás kiváltó ingere, hogy pár hónapja megjelent itthon az alkoholmentes Heineken. Erről eszünkbe jutott, hogy a mentes sörök többé-kevésbé fixen furcsák, egyebek mellett például tele vannak különféle szokatlan mellékízekkel, amikkel hagyományos sörökben nem igazán találkozhatunk, és nem is hiányoznak. És hát melyik márkánál lenne érdemes olyan alkoholmentest keresnünk, amiben minimálisra vannak szorítva ezek a mellékízek, ha nem a Piacoptimalizált Középszerűség Vöröscsillagos Szobránál, a Heinekennél?
Ugye? Igaz, egy kicsit rontott az üdvös semmilyenséget váró érzelmeink hőfokán, amikor elolvastuk előbb a doboz hátán szereplő marketingszöveget, majd összevetettük az alapanyagok listájával – az előbbi így fogalmaz:
Lehet igazán finom lager sört főzni 0,0%-os alkoholtartalommal? Sörfőző mestereink a nulláról indulva évekig kutattak, kísérleteztek és kóstoltak, míg végül megalkották ezt az egyedülálló receptúrát: a frissítő, gyümölcsös ízjegyek és a lágy maláta aromájának tökéletes egyensúlyát.
Nyilvánvalóan bullshitgenerátorral készült, már túl azon is, hogy a lagersörök fő ismérvei nem éppen a frissítő, gyümölcsös ízjegyek, de hát egy marketingre épített globális csúcsmárkától felesleges bármi kézzelfoghatóbbat vagy földhözragadtabbat várni. Az ellenben szöget üt a fejünkben, hogy mi lehet az a természetes aroma (ezzel immáron az alapanyaglistában találkozunk), aminek helye van egy deklaráltan sörízűnek szánt alkoholmentes sörben? Zacskós söríz? Zacskós lágymaláta-íz? Zacskós gyümölcsös ízjegy?
Kibontjuk a dobozt, hátha okosabbak leszünk: epres malátaillat, frissen főzőtt, erjesztetlen sörléhangulatban; szabványaranysárga lagersörszín, mérsékelt és múlékony hab. Belekortyolva elsőként szokatlanul fruttis, egy morzsányit witbieres beütésű ízek fogadnak, intenzíven idézve egyszerre a Soproniban pár éve feltűnt élesztő relatív virágosságát, valamint a megboldogult radar alatt létező Soproni Maxx sajátos búzasör-emulációját. Ahogy ezek az ízek – bizonyára a beígért gyümölcsösség – alábbhagynak, elfogadható, kissé édes erjesztetlensörlé-karakter kerül előtérbe, hasonlóan elfogadható komlókeserűvel. Sajnos ez a tűrhető szakasz kérészéletűnek bizonyul, rövid úton felülírja az utóíz kérlelhetetlen és mindent elsöprő savanyúsága.
Persze egy alkoholmentes sörtől nyilván nem vár senki forradalmi revelációkat, és még csak azt sem mondhatjuk, hogy más alkoholmentes sörök jobbak lennének. Illetve mondhatjuk, mert kopott és eseti alapú emlékeink szerint a Szalon, de főleg a Postřižinské mentese azért simán veri a Heinekenét. Mely utóbbiban elsősorban az bántó, hogy időnként egészen valódi (mármint malátás és komlós) ízek kerekednek benne felül, de a kóstolás nagyobb részében inkább csak mindenféle indokolatlan mellékízek tobzódnak, amiket a receptet alkotó élelmiszermérnökök valószínűleg még csak nem is mellékízeknek, hanem a Valódi Sörélményt emuláló hozzáadott értékeknek szántak. Nem baj, igazából meg lehet inni, a könnyen elérhető alkoholmentes sörök mezőnyéből nem lóg ki különösebben.
Alkoholtartalom: 0 V/V %
2017. 09. 27.
