magyar ale
Volt ugye az a házisörfőző-verseny nyáron, amin a Soproni a folyamatba itthon szokatlan mértékű interaktivitást csempészve castingolt arcot és receptet az Óvatos Duhaj-almárka egyik új tagjának szánt porterhez. A verseny eredményhirdető sajtóalkalma a magas szintű marketingaktivitáshoz képest meglepően unalmas volt, így a konkrét eredményen kívül kábé csak egy említés tarthatott igényt szélesebb közérdeklődésre: az, hogy a Porter 2019-es bevezetése előtt még idén ősszel is meg fog jelenni valami új.
Azt, hogy ez miben ölt testet, a Kontár Komlókutató egy mai marketingakció révén tudhatta meg, melynek részeként egy futár hozott egy nagy, számzárral lelakatolt fadobozt, valamint egy kísérőlevelet arról, hogy újdonság stb. stb., és a lakat kódját majd délután négykor tudhatjuk meg egy zárt Facebook-csoportból. Aminek a linkjét 15:55-kor el is küldte ugyan a Soproni marketingügynöksége, bár minthogy a lakatot két darab nyolcas facsavar tartotta a helyén, eddigre már megleptük magukat a megfejtéssel, mégpedig azzal, hogy az Óvatos Duhaj-konglomerátum idén őszi bővítése egy american pale ale-t jelent.
Ez annyiban mindenképp váratlan fordulatot jelent, hogy a szélesebb sörértékelő közvélemény, pontosabban annak stílusdefiníciókra érzékenyebb része már a Soproni IPA-t is inkább american pale ale-ként fogadta. A KK speciel annyira nem fogékony a hasonló etimológiai kérdésekre, annyit mindenesetre megállapíthatunk, hogy az új APA 5,5 alkoholszázalékos, ekképp szembemegy a konvenciókkal és héttized százalékponttal erősebb a gyár IPA-jánál. Ez, úgy tűnik, hagyomány: amikor a Soproni két éve elkacérkodott egy, az alapsörből pimpelt APA művelésével, az a maga 7,1 százalékával valószínűleg stílusvilágrekordot döntött. A csomagolásról sok izgalom egyébként nem derül ki: a – nagyon helyesen kiírt – ajánlott fogyasztási hőmérséklet és a többi Óvatos Duhajról már ismert keserűség-, aromaintenzitás- és testességskálák mellett csak egy kissé zavaros ismeretterjesztő szöveg került a hátoldalra az american pale ale-ek intézményéről. Az, hogy a Soproni a fertőrákosi Krois Breweryvel együttműködésben fejlesztette ki a receptet, a csomagolásról már nem, csak a kísérőlevélből derül ki.
Az új APA szűretlen, pontosabban erősen opálos, színe narancsba hajló arany. Illata rendkívül visszafogott, leginkább egy ép fürt szőlővel lehetne párhuzamba állítani; de íze sem robban ki számottevően magasabb fordulatszámon: muskotályos szőlő, halovány citrusosság, mézes-jázminos-kamillás cigarettadohány, és nagyjából ennyi, malátának például nem sok nyoma mutatkozik. Kellemes sör, a legkevésbé sem bánt, viszont az „Óvatos” jelzőt a lehető legtökéletesebben teljesíti – így első kóstolásra leginkább egy rendes american pale ale 50%-os vizes oldatára emlékeztet. Ez így leírva ugyan egy kicsit félszívű termékfejlesztésnek hangozhat, de egyfelől amolyan gyógysörként abszolút jól fogyasztható, másfelől utóízben egészen jól érvényesül, az enyhe komlós citrusosság és a szuperkönnyű, kamillateás hangulatú mézesség, mely utóbbi viszonylag hosszan és sértetlenül kitart a kóstolás után.
Aki szereti az élénk ízeket, annak felesleges kísérleteznie vele, de aki csak egy enyhén kraftízű üdítőre vágyik (és nem bánja az 5,5% alkoholt), annak tökéletes választás lehet. Ha nagyüzemi kontextusba akarjuk helyezni, akkor a Soproni IPA-nál nagyságrendekkel visszafogottabb, egyszersmind számottevően sorjamentesebb; a friss Pécsi APA-nál sokkal-sokkal sorjamentesebb és értelmezhetőbb, míg a Dreher Pale Ale-nél egyrészt harmonikusabb, másrészt jóval egyértelműbben megkülönböztethető egy klasszik lagersörtől. De, és ezt nem győzzük eleget hangsúlyozni, a Soproni APA tényleg elképesztően visszafogott, így átütő forradalmat tényleg felesleges várni tőle.
Alkoholtartalom: 5,5 V/V %
2018. 10. 03.
