német barna baksör
A KK a hét elején részt vett egy rendkívül izgalmas sörkóstoláson, ahol többek között szerepelt a világ - nemrég még - legerősebb söre is; a vicc kedvéért ma azonban mégsem erről, hanem egy már rég kinézett, itthon is kapható, és csak a maga megszokott, kontinentális módján izgalmas bajor baksörről fogunk írni. A Weltenburger Asam Bock-ot már itt a blogon is többen mondták a böjtidei délnémet erőssörök koronázatlan királyának, a szokásjog alapján kormányzó Paulaner Salvator mögötti szürke emincenciásnak (csak hogy egy kicsit színesebb szóvirágokat oltsunk a valóságba), így a KK is kimondhatatlanul kíváncsi, mi sül ki a dologból. Ennek fényében különösen érdekes, hogy legalább két hónapig tudtunk ülni a Sörspecialista.hu-tól zsákmányolt példányon - de ezt még menthetjük annyival, túl sok izgalmas sör várakozik készletezve sorban ahhoz, hogy kivételeket lehessen tenni köztük.
A magát a világ legidősebb kolostorsörfőzdéjének hirdető Weltenburger Kloster-ral elsőként még egy-két évvel ezelőtt, a brit sörtótumfaktum Michael Jackson ötszázlegjobbsörös gyűjteményében találkoztunk, és már akkor izgalmasnak tűnt (főként a buta nevű Barock Dunkel, amit azóta egyébként - blogon kívül - szintén volt szerencsénk kóstolni; nem okozott csalódást). Azóta blogunk próbált postán is rendelni belőle, de a befulladt próbálkozást csak a már említett Sörspecialista.hu oldotta meg végül. A honlap sem mesél semmi érdemi újdonságot, így, mivel már nagyon kóstolnánk, nem is szaporítjuk tovább a szót, beszéljenek inkább az ízek - írnánk, ha a Nők Lapja hétvégi mellékletébe írnánk épp gasztrocikkeket a közhelyszótár mellől.
Illatából árad a telt, édes malátásság, egész kellemesen illeszkedve ehhez a sarkvidéki májushoz; de igazán az első kortyok mutatják meg, hogy a cikk elején idézett drága kommentelő pajtások nem a levegőbe beszéltek. Állagra sűrű és selymes, ízében pedig a - típusához képest egészen határozottan érezhető - komlókeserű kíséri a karamellmaláta élethűen árpakalászos édességét. Noha alapjaiban hozza az obligát (de szintén remek) Salvator vagy épp az Andechser Doppelbock Dunkel által húzott karácsonyias vastagsör-archetípust; egyben felfelé tovább is építi az ízélményt: az eredeti karakter megtartása mellett válik határozottan komplexebb, sokdimenziós művé. A maláta több arcával is játszik benne: néhol említettmód édeskés, máshol inkább a pörkölt-keserű vonal érződik egy pillanatra... és mindeközben a teljes sörélményt békés altatássá szövi az egyébként nem is annyira végtelen - szűk hét százalékos - alkohol; amit végezetül enyhén medvecukros búcsúzás zár le. Valóban elsőosztályú bajor böjti bak- bár kezd unalmas lenni a legutóbbi cikk után ma is így zárni -, igyák, amíg csak kapni.
Alkoholtartalom: 6,9 V/V %
2010. 05. 20.
