brit ízesített ale

Legutóbbi cikkünkben is ízesített sörrel foglalkoztunk - igaz, akkor Békésszentandrásról -, és a folytatólagosság kedvéért ma is azzal folytatjuk a cikkfolyamot. Persze blogunk az Állandóság mellett a Változatosságnak is nagy élharcosa, ennek megfelelően Békés megyéből ma Skóciába helyezzük át a képzeletbeli mintavételező pipettát; egészen pontosan ahhoz a BrewDog sörfőzdéhez, amiről zavaróan keveset írtunk ahhoz képest, mennyire közismert brand. Pedig tagadhatatlanul az, hiszen a maguk punkszabású félgerilla-marketingjükkel és annak termékvonalbeli eredményeivel (mint számos világlegerősebbsöre-rekordjuk) eleve sokat tettek a népszerűségért. Ráadásul a Csakajósör.hu jóvoltából egy típus erejéig a magyar piacon is jelen vannak, erről bővebben lásd pl. itt.

Persze nem lennénk igazi, tőrölmetszett elitista bunkók, ha ettől függetlenül nem egy csak külföldön kapható sörük lenne a második BrewDog-gyártmány, amivel blogunk foglalkozik (az első a tavaly májusig szeszrekorder - 42 alkoholfokos - Sink The Bismarck! volt). De hát azok vagyunk, kár is volna szépíteni; a féltékeny olvasóktól alszunk jól, így a mai Dogmát is Prágából hoztuk kóstolni, ahol a már sokszor emlegetett Zlý časy... sörboltban kapható, 14 további márkatársával együtt. Külsőre nincs benne sok érdekes, ugyanazt az egyenneopunk dizájnt hordozza, mint szinte bármelyik BrewDog-sör, de nem is ezért vettük, hanem a beltartalma végett. A hozzávalók felsorolását ugyanis a szokásos árpán, komlón, élesztőn és vízen kívül még hangaméz, guarana, mák és kóladió is színesíti, melyek közül a KK magától valahogy egyiket se képzelte el sörfőző alapanyagként eddig.

Ennek fényében talán érthető, miért nyúltunk a Dogmáért meglehetősen kíváncsian, illetve hogy miért vagyunk még most is határozottan bizonytalanok afelől, milyen elvárásokat is kellene megfogalmazzunk előre. Sőt, erre egyáltalán semmilyen tippünk nincs, így inkább in medias res belekóstolunk. Illata nem súg sokat, mézfelhangos maláta; ízre viszont annál inkább kivillantja a foga (habja?) fehérjét: első nekifutásra még csak könnyed, árpás édesség, másodikra meg jönnek a további fűszerek. A guarana némi savanykás trópusigyümölcs-karaktert kölcsönöz a sörnek, de az igazi élményt a KK számára inkább a komló és a többi, kellő releváns tapasztalat híján kibogozhatatlan alkotóelem összjátékaként fellépő fűszeres, szinte csípősbe hajló zárás nyújtja. Ez utóbbi némiképp hasonlít a broumovi sörfőzde borsos világosára (csapolva itt), ami tudniillik egészen kiváló sör, így rendkívül örülünk neki, ha egy hasonló, de még kiválóbb és még összetettebb sört sikerül kifognunk. Márpedig a Dogma épp ilyen: tisztességes ale-alapokra épülő, ám azt egészen váratlan ízhatásokkal toronymagas minőségi szintre repítő sör, ami - legalábbis blogunk véleménye szerint - még a Sink The Bismarck!-jellegű extremitásoknál is sokkal jobban képes illusztrálni, milyen távlatokat rejt az alternatív sörfőzés. (A benyalás ellenpontozásaként pedig végül olvassuk el közösen, mit ír a BrewDog saját söréről, a címke utolsó bekezdésében: "This beer is not cool. You may think it is, but that is just a beautiful lie fabricated by clowns and gypsies.")

Alkoholtartalom: 7,8 V/V %

2011. 02. 23.