brit ale

Ahogy azt csütörtöki weltenburgeres cikkünkben már említettük, a hét elején egy Nagyon Különleges Sörkóstoláson volt szíves szerencsénk részt venni. Ennek két fő napirendi pontja volt, egyaránt a skót BrewDogtól: egyfelől a harminckét alkoholfokos Tactical Nuclear Penguin, másfelől a negyvenegy alkoholfokos Sink The Bismarck! - és bár gyűlölünk konzervből dolgozni, úgy érteztük, megengedhetetlen lenne, ha nem írnánk a világ legerősebb sörével kapcsolatos élményeinkről. Bevezetőben például kapásból érdemes lehet hangsúlyozni, hogy az előző mondat vége immáron nem igaz; pár napja a Schorschbock 43% viseli a címet. Mint arról eddigi egyetlen Schorschbräu-os posztunkban már írtunk, a két sörfőzde vetélkedése nem éppen új keletű: maga a Sink The Bismarck! is onnan nyerte (egyéb tényezők mellett) világháborús hangulatú nevét, hogy a korábbi német rekorder Schorschbock 40% legyőzése félig kimondott céljából készült.

Ilyen magasságban persze már kevésbé érvényesülnek a sörszerűség megszokott jellemzői , az erős alkoholjelenlét mellett a fagyasztásos gyártási technológia is (eisbock-módszer: a lefőzött sörből kifagyasztják a vizet a besűrítéshez, esetünkben a folyamatot néhányszor megismételve) kifejezetten szokatlan karaktert eredményez. A Tactical Nuclear Penguin esetében - csak hogy szóljunk egy keveset a másik tesztalanyról is - ez például az alapjul szolgáló stout jellegének végtelenné fokozódásához vezetve sajátosan kávés-kakaóbabos-komlós, maró erejű keverékké nemesülést jelentett. A rendkívüliséget kívülről valahogy mégsem eröltette sem a Pingvin, sem a Bismarck esetében a BrewDog (amit valamivel érthetőbbé tesz, hogy egyébként is igyekeznek szokatlan söröket gyártani), a megszokott stencilpunk címke különféle színvariációiban érkezett mindkettő. A külön papírcsomagolás viszont jó dizájnötlet volt, vizuális dobpergésként vezeti fel az üvegeket.

A Bismarck keltette ízélményekről nehéz bármilyen jól interpretálható leírást szövegezni: már az alapjául szolgáló sör is meglehetősen íz- és illatintenzív típus (india pale ale) volt, és erre rakódik még rá a fent leírt besűrítés. A végeredmény jegyében az eredetileg erősen komlósnak leírni szokott illat lábszagú grapefruittá töményedett; a KK a komlógyanta-nyalogatást képzelné hasonlónak. Íze hasonlóan terrorizmusgyanús: a lángoló alkohol mögül meglepő sértetlenséggel lép elő a szárazanyagtartalomhoz szükséges ipari mennyiségű maláta édes, tömény alapvetése, majd mindent beborít a komló; látásunkat és szaglásunkat egyaránt olyan mértékű ingerenciának kitéve, mintha egy hisztaminfelhőbe szaladtunk volna. Tökéletesen szürreális, ugyanakkor - épp az ízek katlanszerű egybeolvadása révén - síkabbnak hat, mint a Tactical Nuclear Penguin; ami idővel már majdnem megszokhatóvá vált és utóbb valamelyest még az ízjegyeket is el lehetett különíteni benne. Ha az ember már sok normális sört kóstolt, mindenképp izgalmas élmény megnézni, mik a műfaj határai; de sokhónaposnál nagyobb gyakorisággal már nem csak az ára miatt tűnne túlzott extremitásnak hasonlókkal kísérleteznünk.

Alkoholtartalom: 41 V/V %

2010. 05. 22.