magyar ale

A pesti rakparti Bálnában nyílt Jónás Kézműves Sörház szoros szimbiózisban él egy kisméretű nagytarcsai sörfőzdével, a Reketyével. A söreik először csak a sörházban voltak csapon, majd szép lassan megjelentek a kézművessör-mikrouniverzum további súlyponti helyein is, végül egy ideje palackozva is elérhetőek. Ennek örömére ma az egyik korai klasszikusukról, a barna Ravasz Hódról tervezünk megemlékezni.

Kis kitérőként megjegyeznénk, hogy amikor ma a KK ráébredt, hogy régen írt utoljára cikket, hamar arra is rájött, hogy nem nagyon van olyan sör a hűtőjében, amiről írni akarna. Erről pedig eszébe jutott, hogy amikor sok évvel ezelőtt elkezdett blogot írni, ilyen esetben szinte kizárólag valamilyen könnyen hozzáférhető kommersz sörről kezdhetett volna írogatni. Ma viszont, noha vasárnap van és a szupermarketek, akárcsak a sörszaküzletek, zárva vannak, nagyjából tíz percbe telt elmenni egy olyan sörözőig, ahol tucatszám válogathattunk magyar kisüzemi sörökből, köztük akár több olyanból is, amit korábban nem kóstoltunk. Esetünkben ez a hely a Bölcső volt, de tíz további helyet csak Budán biztosan lehetne még említeni, még ha nem is feltétlenül ennyire széles kínálattal. Mindez a bőség pedig, bár nyilván lustává teszi az embert, és kevésbé értékeli, amihez hozzáfér, összességében azért mégiscsak egy remek dolog.

Vissza a Ravasz Hódhoz: kitöltve zavaros, kakaós beütésű narancsbarna test fogad, intenzív IPA-illattal (olvasd: amerikai komló karamelles karakterű malátaalapon) – bár a sötétebb színnek megfelelően a malátaillat is sűrűbb, mint az IPA-któl megszokott. Kicsit füstösen pörkölt beütésű, de alapvetően továbbra is édeskés alapú. Habja  kevés, bézs. Karaktere az első kortyok alapján ivósörnek összetett, mégsem gyötrően intenzív: valamelyik kerekebb-édesebb, teltebb malátafajta (karamell? crystal? más?) dominál elsőre, de az erős komlómix hamar kiegyenlíti az ízkompozíciót. Utóbbi illatában még inkább amerikaiasnak tűnik, ízében már jóval kontinentálisabb szárnyakat bontogat. Ez a kontinentális vonal olyannyira jelen van, hogy a kortyzárásban már-már klasszik pilzeni hangulat üti fel a fejét, német-cseh komlóhangulattal, visszafogottan malátás alapokon. Igaz, a tartósabb értelemben vett utóízben már egyértelműen az IPA-közeli atlanti komlózottság lett domináns.

Kicsit olyan, mintha egy IPA-t és egy barna baksört keresztezett volna a Reketye, élvezetes és kerek, de nem afféle instantklasszikus-eredménnyel, inkább markánsabb, karakteresebb ivósörként. Természetes élőhelyén, a Jónásban, csapon, továbbra is hitelesebben hat, de üvegből is ajánlható kóstolni.

Alkoholtartalom: 6,5 V/V %

2015. 08. 23.