magyar világos sör

Az elmúlt kábé két hónap alatt egy csomó olyan kisüzemi sör gyűlt össze a hűtőnkben, amik nagyon izgalmasnak tűnnek és szívesen írnánk róluk, de valahogy idén tavasszal olyan ütemben jönnek ki a nagyüzemi újdonságok, hogy nagyjából minden cikkírási kapacitásunkat le is kötik. És persze igaz, hogy ezek a sörök legjobb esetben is csak az érdektelen középszerig nyújtóznak, különösebb kulináris izgalmakat egyáltalán nem ígérve; de az is igaz, hogy cserébe nagyjából hússzor annyi olvasót érdekelnek, mint egy átlagos kisüzemi sör. Amire egyfelől mondhatjuk, hogy a Kontár Komlókutató blog egy nagy, szégyentelen clickbait, de valamivel magasztosabb módon úgy is fogalmazhatunk, hogy ezekről a sörökről azok is szívesen olvasnak, akik máskülönben nem Brettanomyces bruxellensis-törzsekkel kelnek és tokajis barrikhordókkal fekszenek, tehát jóval magasabb szemléletformáló hatásra számíthatunk a tesztelésüktől.

Mai sörünk egyébként abszolút váratlanul érte blogunkat, nem előzte meg sem marketingkampány, sem sajtóbemutató: egy kollégánk jelezte, hogy egy dohányboltban látott egy újfajta Drehert, ami nem a Pale Ale. Elsőre azt hittük, csak kimaradt neki valamelyik korábbi Dreher-variáns, és a Mozaik Komlósra vagy valami ilyesmire csodálkozott rá, de egy gyors Google-keresésből megtudtuk, hogy a Dreher Tripla Komlós valóban létezik, két helyen is szerepel az interneten: a Paksi-Németh Kft. árlistájában és a vácszentlászlói Ital Depo Facebook-oldalán, utóbbin ráadásul képpel. És mivel a kőbányai sörgyár immáron három éve rendelkezik a nevezetes komlóágyújával, amivel különféle hidegkomlózott Dreher-permutációkat tud előállítani, a kontextusrétegek széles tárháza nyílt meg előttünk a Tripla Komlós híre hallatán, próbálva kitalálni, ez alkalommal mivel rukkoltak elő.

Már elég sokszor írtunk róla, ezért most csak címszavakban foglaljuk össze, mit érdemes tudni a hidegkomlózott Dreherekről:

• - hogy mindegyik a klasszik Dreher valamivel hígabbra beállított alapsöréből készül;
• - hogy emiatt mindegyikben ugyanúgy van kukoricagríz is;
• - amitől egy kicsit eleve buta, fáradt alapízük van, és csak a hozzákevert hidegkomlózott (tömören: a főzés után külön komlón áztatott, így jóval aromásabb végeredményt biztosító) sörléhányad karakterességén múlik, hogy ezt mennyire sikerül komlóízekkel elmaszkolni;
• - és hogy e téren jelentős különbségek vannak az egyes változatok közül (amiknél, ugye, csak az a különbség, hogy milyen konkrét komlófajtát hidegkomlóztak bele) – az eredeti, citrás Hidegkomlósnál úgy-ahogy sikerül a mutatvány és dominál a komló; míg a többinél inkább csak olyan homeopátiás fügefalevélként van jelen, a colombusos Amerikai Komlósban és a mosaicos Mozaikban egyaránt.

Mindezeken felül további fontos adalék, hogy nem most jelent meg először centennial komlós Dreher: a 2017-es Sziget Fesztiválra készült egy külön fesztiválsör, a fantáziadús módon Fesztivál Komlósnak keresztelt, centenniallal hidegkomlózott Dreher-variáns. Ez a 2017. szeptemberi Dreherfeszten is megjelent, de rendes kiskereskedelmi forgalomba nem került. Bár csak egy agyonhűtött, műanyagpoharas korsónyit kóstoltunk belőle, de a Fesztivál Komlós a legitimebb hidegkomlózott Dreherek közé tartozott, és legalább egyértelműen kiérezhető volt benne a felhasznált komló karaktere (ahogy akkor fogalmaztunk: „pont olyan, mint a Hidegkomlós, csak némi ananászos-guavás értelemben vett energiaital-hangulatú komlóvonásokkal gazdagítva”). Kérdés marad persze, hogy ha most újra megjelent egy centenniallal hidegkomlózott Dreher, akkor az miért kapta a Tripla Komlós nevet: az alkoholtartalma miatt biztos nem, mert az ugyanúgy 4,5 százalék, mint az összes dreheres típustestvéréé. Esetleg reménykedhetünk abban, hogy ez alkalommal végre megszaladt a kéz, és komolyabban eltolódott az alapsör-hidegkomlózottsör–arány az utóbbi javára; bár ilyet még leírni is csak bátortalanul merünk.

Inkább kóstolunk, kitöltjük a Tripla Komlóst, és megállapítjuk, hogy kinézetre pontosan ugyanolyan, mint a többi világos Dreher – szalmaszín, tükrös test, múlékony és vékonyka hab. Illatában hősiesen harcol a guavás-trópusigyümölcsös komlóaroma a fülledt, kukoricás vonulattal, az eredmény nagyjából döntetlen. Viszont ahogy belekortyolunk, egyre valószínűbbé válik, hogy ez alkalommal mégiscsak sikerült egy kicsit határozottabban nyúlni a komlószsákhoz: a csak pillanatokra érzékelhető, jellegtelenül híg alapízekre intenzíven rátelepszik a kicsit mangós, kicsit ananászos, morzsányit citromhéjas komlóaromák felhője, lecsengésében markáns, nyelvbizsergető komlókeserűvel párosítva. Az összhatás a hidegkomlózott dreheres mezőnytől megszokottnál kedvezőbb, a szomorkás kukoricasavanyú alapíz lényegében egyáltalán nem érződik ki. Jelentős kulináris szemfelnyílásokat nyilván nem vált ki, de akit vonz a hangsúlyos újvilágkomlós aromavilág, annak szállít egy észrevehető adaggal.

A pontozását illetően persze gondban vagyunk, hiszen annak idején az első hidegkomlós-változatot (a Hidegkomlós nevűt) 3,5 pontra becsültük, elsősorban azért, mert a maga idejében, 2015-ben nagyjából az egyetlen értelmezhető nagyüzemi innovációt jelentette, és értékeltük a próbálkozást. Az utána következő permutációk már egyaránt jóval hígabbak és visszalépésszerűbbek voltak, ezekre – a Hidegkomlós pontszámából kiindulva – három pontot adtunk; míg mai szemmel mindannyiukra mondjuk fél-fél ponttal kevesebbet gondolnánk megfelelőnek. A Tripla Komlós most jobban teljesít az eddigi változatoknál, sikeresebben tolja előtérbe a hidegkomlózott karaktert, így nem nagyon van más választásunk, mint erre is 3,5 pontot adni, a márkán belüli koherencia mellé beszámítva az időközben megváltozott és tagadhatatlanul izgalmasabbá vált piaci környezetet is (bár ha előzmények nélkül kóstolnánk, akkor azért a három pont is bőven elég lenne neki). Annak, aki 2015-ben szerette a Hidegkomlóst, mindenképp érdemes kipróbálnia, de igazán súlyos csalódást azért másoknak sem fog okozni.

Alkoholtartalom: 4,5 V/V %

2018. 05. 08.