magyar világos sör
Furcsa dolgok történnek Kőbányán, mióta az Asahi átvette az SABMillertől a Drehert: ha nem figyelünk oda, lassan a Rothbeer közismert Bakancslista-sorozatát is megelőzi a gyár, annyiféle egyedi komlózású sörrel rukkolnak elő. Jól hangzó mondat, de persze egyáltalán nem igaz – Róth Zoltán single hop sörei a szó klasszikus értelmében vetten kézműves tételek, amikben az azonos malátaalapon, de mindig másféle komlóval készült sörök tökéletes eszközei annak, hogy megtanuljuk, miben mások az egyes variánsok ízei-illatai. A Dreher ilyesminek a közelében sincs, de azért próbálkozik: a most, frissiben megjelent Dreher Mozaik Komlós már a negyedik olyan Dreher, amit kifejezetten egy adott komlófajtával reklámoznak.
Először volt ugye a 2015-ben megjelenő Hidegkomlós, aminél még titok volt, hogy citra [1] komlóval készül. 2016-ban fel is váltotta a receptben a jobban hozzáférhető, de kevésbé karakteres calypso [2] (ez már fel is került a dobozra), de csak azért, hogy idén újra citra kerüljön bele, immáron nyilvánosan. Mindeközben a Dreher – a KK számára azóta sem teljesen világos megfontolásból – piacra dobta az Amerikai Komlóst is, amiben colombusszal [3] történt a hidegkomlózás. Most pedig megjelent a Mozaik Komlós, nem túl meglepő módon mosaic [4] komlóval feldobva. (És persze van a mindezeket megelőző Nyári Komlós, korábbi nevén Summer Moment is, de mivel az citrusaromával, és nem hidegkomlózással készül, inkább hagyjuk visszamerülni a jótékony feledés homályába.) Az újdonságrecept persze nyilvánvalóan ugyanaz 2015 (sőt 2014) óta, csak a komlók változnak: a sima, kukoricagrízzel boldogított Dreher Classicból egy keveset különvesznek, azt jó alaposan meghidegkomlózzák a Híres Kőbányai Komlóágyúval, majd ezzel a friss oldattal, plusz némi extra hígítással feldobnak egy nagyobb mennyiségű, kezeletlen Dreher Classicot.
A Mozaikon is szerepelnek a kábé egy éve bevezetett Dreher-élményindexek, bár valamiért kicsit egyszerűsödtek, és a megmaradó „illatintenzitás” mellett egy „komlóintenzitás” nevűbe lett összesűrítve a korábban önálló „ízintenzitás” és „komlókeserű” dimenzió. Ennek persze nincs sok jelentősége, az utóbbiak értéke eddig eleve mindegyik hidegkomlózott variánsnál megegyezett. Sajnos a Mozaik Komlós a maga 6/7 pontjával az Amerikai Komlós intenzitásértékeit örökölte, és nem a Hidegkomlóson szereplő 8/7-et – ami egy kicsit így látatlanban is lelombozó, hiszen az Amerikai azért érezhetően harmatosabb próbálkozás volt, mint a Hideg-. Igaz, cserébe – valószínűleg a Dreher-márkák történetében először – megjelent a „kézműves” szó a csomagoláson, még ha jól be is csomagolva: azt mondja a dobozfelirat, hogy söre „az amerikai sörfőzdék egyik kedvenc komlójával készült”.
A Dreher-élményindexek összefoglalása, ha valakinek esetleg erre támadna gusztusa.
(A Classicon nincs ilyesmi.)
Megkóstoljuk, és hát az a helyzet, hogy a negyedik fajta hidegkomlózott Drehernél azért már kezdünk egy kicsit kiégni és kevésbé vagyunk hajlamosak akár megfigyelni, akár értékelni a 90%-ban érdektelen, nagyipari söralapra éppen egy kicsit máshogy ráhúzott 10%-nyi, egyedibb komlókaraktert. Ha mégis megpróbáljuk, akkor arra jutunk, hogy ez alkalommal talán a parfümös-gyantás citrusosság emelhető ki vezérvonulatként, de nem abban az aromás értelemben, mint a citrás Hidegkomlósban látszik, hanem inkább kicsit szúrós, kicsit vibráló, citromhéjas irányban. Az Amerikai Komlósnál már kárhoztatott, homeopátiás hangulatú hidegkomlózási arány sajnos valóban átöröklődött a Mozaikra is, a kóstolás során messze túl gyakran üti fel a fejét a Dreher Classic unalmas és buta eurolageres íze (vagyishogy pontosabban fogalmazzunk: túl ritkán sikerül azt a hidegkomlózással elnyomni).
A korábbi verziókhoz képest a fő nóvumot a relatív markáns, citrom- és grapefruithéjhangsúlyos lecsengés jelenti a Mozaik Komlósban, de ezzel együtt is inkább az Amerikai Komlósnál látott szuperbiztonsági koncepciót képviseli, sejthetően azokra célozva, akik csak egy egészen iciripiciri izgalmat szeretnének a jól megszokott kukoricás nagyüzemi lagersörükbe, és akiknek már a Hidegkomlós is egy kicsit fékevesztett vadulásnak hat, nemhogy a Soproni Óvatos Duhaj IPA-hoz hasonló tébolyodott komlóorgiák. A KK a maga részéről azt az álláspontot képviseli, hogy aki ennyire ragaszkodik a megszokott ízekhez, az inkább maradjon náluk, de hát nekünk nincs sörgyárunk, könnyen beszélünk. Mindenesetre sokkal-sokkal boldogabbak lennénk, ha a Dreher valami előremutató dologra is elkezdené használni a drága komlóágyúját, ha már egyszer megvette – ki tudja, talán jövőre összejön.
Alkoholtartalom: 4,5 V/V %
2017. 07. 18.
