német szűretlen világos búzasör

Az Erdingert szokás_a_high-class búzasörként besorolni, amit leginkább az árérzékeny magyar piac sajátosságai indokolnak: a drága sör mindig exkluzív. Ezért lehet szubkultjelvény Heinekent is inni, többek közt. Esetünkben azért többről van szó, hiszen a többi piaci szereplőhöz képest az Erdinger valóban autentikusabbnak számít, mondjuk a magyar Ilzernél, vagy az osztrák Edelweissnál, hiszen német, a (műsörök hivatkozási alapjaként egyébként már tökéletesen lejáratódott) Reinheitsgebot hazájából származik, etc. Persze a Hoeggaarden státuszértékét nem éri el, de azért mégiscsak van valahol a ranglétrán.

A németekről kialakult sztereotípiákat alapul véve persze elégedetten csettinthetünk, hogy hát ez mégiscsak valódi, német, drága, búza, és ez stimmel is; maradéktalanul hozza a búzasörök kóstolásakor, az alább olvashatók szerint már korábban is megfigyelteket: nagyon szénsavas, búzás alapíze van, enyhén savanyú és hiányzik belőle a keserű felhang, azaz minden jellemzője mérnökien a helyén van (szterotípia!), de mégsem érdekes; nincs benne semmi egyéni; nem (vagyis csak haloványan) érződik a fogunk közé szorult érett búzaszem, mint az Edelweissból, és más fícsöröket sem vonultat fel, hogy meggyőzzön.

Olyan, mint egy prototípus, amihez hozzá lehet mérni az alapadottságokat, aztán hozzánemesteni valami pluszértéket is hordozó tulajdonságot; mint egy búzasör-génbank; bár ez a hapax legomenonnak álcázott szóvirág kicsit degradálónak tűnhet, ami persze nem jogos, mert nagyon preciz, kellemes, csak sajnos unalmas sörről beszélünk.

Alkoholtartalom: 5,5 V/V%

2007. 03. 04.