német világos sör
A korábban már két tagjával műsorra vett, ám azóta méltatlanul mellőzött Flensburger-család újabb tagja kerül ma be blogunk patinás oldalai közé, jelesül a "mild & frisch" önmeghatározású Gold. (Kis színes érdekesség: a Dunkel a "feinherb & frisch", a Pilsener a "herbwürzig & frisch", a Weizen pedig a "naturtrüb & frisch". Biztosan valamilyen obskurus északnémet szokás a rímelő kettősjelzős keresztelés.) Eddigi két vizsgált, imént linkelt tagja enyhe szórással pontozódott csak be, így izgatottan várjuk a Gold szereplését, amit csak fokoz, hogy a legszebb alkopopsörös hagyományoknak megfelelő átlátszó palackban került polcokra, amit viszont a legkevésbé sem alkopopsörös hagyományoknak megfelelő dizájn, és csatosüvegzár egészít ki, enyhén stimuláns paradoxonként.
A csatos létből következő pezsgősdugó-szimulációs gyakorlat izgalmait követően a kellemesen semmitmondó illat jelzi az ingerszegénység utolsó stációját, ízben ugyanis a Gold határozottan újat mond, annyira újat, hogy így elsőre nem is tudjuk, hogyan fordítsuk (ha szar poénokat szeretnénk beszúrni, elsütnénk, hogy a dán akcentus miatt, de az ilyesmit blogunkhoz méltatlannak tartjuk, így nem tesszük), ugyanis kezdésnek olyan áthatóan savanyú, hogy ha nem 2009-ben járna le a szavatossága, illetve ha ittunk volna referenciaalapként valaha is romlott sört, azt hinnénk, biztos romlott. Pedig nem az, egyszerűen csak savanyúan indít, ráadásul enyhén sós felütéssel tarkítva, olyasmivel, mint a parajdi sóbányában a lélegzetvétel íze. Ha egy kcisit várunk, elül a fenti képzavat és egy lágy, puhán malátás (mild, ugye) veszi át a szerepet, hogy pár perc múlva szintén eltűnjön, és búcsúzóul a medvecukor negyedórás sós-édesgyökeres szájízével ajándékozzon meg bennünket.
Nehéz mit mondani egy ilyen összeállításra: az biztos, hogy a KK még hasonlót sem ivott vonatkozó karrierje során, annak dacára sem, hogy elméletileg egy egyszerű, a Reinheitsgebot szerint készült világos lagersörről van szó; amit mégsem tudunk más, ismert sörökhöz hasonlítani. Bár semmilyen meghatározható, rossz ízjegyet nem hordoz, valahol a tudatunk hátsó részében mégis befészkel az érzés, miszerint a Flensburger Gold olyan, mintha valamilyen harmatos sört, például a Sopronit, megpróbáltak volna profi szinten, minőségi összetevőkkel utánozni - valószínűleg a savanyú alaphang a felelős ezért a bűnös asszociációért. Mindenképpen érdekes és tanulságos élmény, de a KK nem biztos benne, hogy a formai kidolgozottság nem egy evolúciós zsákutcában történt-e.
Alkoholtartalom: 4,8 V/V %
2008. 04. 20.