cseh világos sör
Most, így lassan pünkösd felé közelítve, végét vetjük a húsvéti sörök folyton-folytást előtörő szériájának, utolsóként a Chodová Planá-i Chodovar sörgyár Arany Báránynak elkeresztelt szezonitalát csapra verve. A gyár, ha már így szóba került, egyébként rendkívül vicces módon próbálja bővíteni a független sörfőzdék keserűen tőkehiányos profilját: telepükön sörwellness-központ üzemel, sörfürdővel, sörkozmetikumokkal és egy, a Malátához címzett hotellal, sok egyéb mellett. Mindez a KK ízlésének kicsit bántóan, szlávos felhangú sziruposan műeredetieskedő csendélet ugyan, de egyrészt biztosan vannak emberek, akiket a hasonló dolgok őszintén szórakoztatnak, és előlük gonoszság lenne titkolni; másrészt pedig tagadhatatlanul eredeti ötlet, még akkor is, ha igencsak távol áll a bedemártoni értelemben vett menőségfogalomtól.
A Zlatý Beránek már elsőre is meggyőző előnye az, hogy szemben a kis cseh sörgyárak átlagdizájnjával, kifejezetten ütősen néz ki, legalábbis egészen addig, amíg egyben nézzük, és nem fókuszálunk a felirat mögött lapuló aranyszín névadó birkára, ami a valóságban inkább idézi egy disznó és egy kitömött kutya keresztezését, mintsem egy juhot, dehát ez legyen egy sör legnagyobb baja. Bár a fent linkelt képen ez nem biztos, hogy annyira átjön, de összességében így is kellemesen koherens összhatással bír, szinte várjuk, hogy mikor lép ki mögüle Trokán Péter híres szomszédokbeli kollégája, Dénes, hozzánőtt erdészuniformisában. Ráadásul még a szinte szokásos cukor/citromsav/komlókivonat/stb.-témájú adalékok is hiányoznak belőle, nagyszerű kezdés.
A nyitást követően mindenekelőtt a szinte fajtajellegként számon tartható utóérős habkitörést vehetjük tudomásul (ami mindig vicces egy három-négy hete egy helyben, hűvösben állt sörtől), majd némi csalódással azt, hogy az előző bekezdésben beizzított nimbuszhoz ízben a Beránek már kevésbé képes felnőni. Illata meglehetősen sajátságos, a húsleveses vasárnapi családi asztalokat idézi némiképp, íze viszont egyszerűen lapos: kellemes bár, de a lágy komló és a lagersörösen édeskés, néhol szinte mézes maláta nem áll kellően össze, utánuk némi hungarocell-utánérzésű űr marad (nem mintha lenne idevágó tapasztalatunk, de színes fantáziával igyekszünk áthidalni a hiányt), amely egyébként észrevehetően hasonlít - az e hasábokon még nem tárgyalt - Ostravar-termékcsalád tagjaihoz is, ha ez valakinek segít viszonyítási pontot nyújtani. A többieknek meglehetősen nehéz ezt a megfoghatatlan hiánybenyomást szavakba önteni, talán valahol a 10°-os sörök testetlensége és a nem elég aromás alapanyagokból építkezők jellegtelensége metszetével lehetne azt a legjobban illusztrálni (annak dacára, hogy Chodovarunk például nyilvánvalóan nem tartozik egyik csoportba sem) - de talán azzal járatná le magát legkevésbé blogunk, ha inkább passzolnánk, és nem keresnénk további leíró vonásokat. Átlépve inkább az összegzésre, a Zlatý Beráneknek nincsenek kifejezett negatívumai, de túl erős pozitívumok sem adnak neki karaktert, így a jóindulatú három pont környékéig fogja a bárányos erdészdizájn felhúzni.
Alkoholtartalom: 4,5 V/V %
2009. 05. 23.
