magyar világos búzasör
Tegnap arra ébredt a KK, hogy unatkozik, így sebtében vonatra szállt, és meg sem állt Balassagyarmatig, azon belül pedig a Széles & Széles Kft. sörfözféjéig. Itt elsőre nem talált semmit, majd amikor rájött, hogyan kell becsengetni, annál nagyobb meglepetés érte: a kis értékesítőkabinban négyféle helyi sört is kínáltak neki, a Palóc Világost, a Palóc Barnát, a Palóc Vöröset, és végül, desszertként, mai írásunk tárgyát, a Palóc Búzát. Ez már csak azért is legalább olyan izgalmas lelet, mint a szomszédos Rudapithecus volt, mert magyar földön búzasört - a határeset méretű Ilzert leszámítva - még a nagy gyárak sem nagyon csinálnak (mióta feltűnt, hogy a 'Gyártja: ...' helyett a 'Forgalmazza: ...' szerepel rajta, még a Szalonra is ferdén nézünk), a kis főzdék meg aztán főleg nem, mert azt ugye felsőerjesztéssel, tehát érdemben másként kell készíteni, mint a szokásos lagereket, az meg macerás, gondolja blogunk, amikor a fejükbe próbál költözni.
Megjelenés szempontjából még talán a Búza járt a legjobban a négy Palóc-sör közül, a már alapértelmezésben ronda PET-palackot (világost egyébként üvegbe is fejtenek) kissé '60-as évek stílusú címke takarja, ahol tudja, rajta a kék ég előtt hajladozó dús kalászokkal; egy évtizeddel korábbra datálva még Rákosi pajtást is közéjük lehetne képzelni, majdhogynem. Az összetevők részletezésével, huszáros módon, itt sem szórakozott sokat cégünk, az 'ivóvíz, maláta, komló, sörélesztő' felsorolás ugyanúgy mentes a 'búza-', stb. előtagoktól, mint mindegyik másik típus az arra jellemző malátatípusok jelzésétől, dehát ez legyen a legnagyobb gondunk. Örvendetes ugyanakkor, egyben válasz a KK házi sörökkel kapcsolatos leggyakoribb problémájára, hogy a Palóc-sörök szemlátomást pasztőrözöttek, így elállnak november végéig, azaz még három hónapig, így lesz időnk végigkóstolni a palettát. A jobb alsó szegmens kitételét, miszerint 'Kaltenecker recept szerint', elsőre nem nagyon tudjuk értelmezni viszont, merthogy ilyen néven csak egy rozsnyói mikrosörfőzdét sikerült a témában találnunk, ami viszont a Ratebeer szerint csak egy 13-as barnát meg egy 12-es mézes-gyömbéres sört csinál. Ellátogatva a főzde lapjára máris kiderül a megfejtés: a Ratebeer enyhén hiányos, ugyanis a cég a fentieken felül tizenötféle egyéb fajtát is készít, többek közt chiliset, meggyeset, füstölt félbarnát, portert, illetve - dobpergés - tizenkettes világos búzát is. Ráadásul elsőként - ahogy ők fogalmaznak: az újkori - Szlovákiában.
A végeredményről, ezzel együtt, nehéz lenne eltagadni az elsőséggel (pontosabban annak átvételével) járó közepes gyermekbetegségeket: kitöltött, egyébként tükrös, tehát szűrt sörünk habja szinte azonnal, búzasörhöz képest legalábbis meglepő gyorasággal eltűnik, helyén némi különös, enyhén árpás - enyhén búzás malátaszag marad csak. Ízében sem a szokásos, erősen savanyú és szénsavas interpretációt hozza a búzáról, inkább híg alapokon nyugvó, túlzottan is kenyérszerűvé pörköltnek ható, árpával észrevehetően átitatott szabad asszociációs gondolatként. Utóíze édeskés, legalábbis a már említetten enyhe savanykás-malátás jegyek lecsengését követően, míg az összképet levakarhatatlanul átlengi némi besorolhatatlan, de kissé zavaró pixelhiba, ami műanyagos, de alapvetően inkább olcsóházisör-esszeciás álarcban rúgja ágyékon búzasör-kísérletünket. Meglepő módon ezzel együtt is abszolút iható, ha közben nem látjuk a PET-palackot, még a maradék ösztönös irtózásunk is elpárolog - objektíven valahol két és fél pont környékén megállna, de mivel annyira szórakoztató a benne rejlő újdonságfaktor, hogy úgyis eljár tőle a pontozóprogramunk, inkább három lesz.
Alkoholtartalom: 5,2 V/V %
2009. 08. 18.
