német félbarna sör
Jelen hasábokon egyszer már találkoztunk a 'Dampfbier' szó angol megfelelőjével, a 'steam beer'-rel, ugyanis a kalifornai Anchor sörfőzde ilyen fantázianéven árulja egy, azóta 'Californa Common' néven iskolát teremtett sörét. A 'gőzsör' kifejezésről ugyan már akkor sikerült megfejtenünk, hogy az Anchornál nem egészen ugyanazt jelenti, mint amire a modern sörfőzés hőskorában hivatkoztak; ám azóta a Wikipedia jóvoltából arra is rájöttünk már, hogy nem is egészen azt, mint amit a gourmandnet.hu állít (milyen jó is lenne egyszer nyugodt szívvel hivatkozható forrásokkal cikket írni) - azaz az eredeti gőzsör nem felsőerjesztésű hőmérsékleten, de alsóerjesztésű élesztővel készült sör, hanem szimplán felsőerjesztésű, amít meglehetősen melegben (18-20 °C), kevés komlóval, nyitott fakádakban erjesztettek - ettől hevesen szénsavassá vált, és a hab felett milliószámra pattogó széndioxid-buborékok néztek ki úgy, mintha gőzölögne az erjesztőkád. Ilyesfajta eljárásokkal a XIX. század végén kísérleteztek olyan sörfőzők, mint például a mai sörünk archetípusát is kifejlesztő bajorországi Wolfgang Pfeffer, állítólag olyasmi megfontolásból, hogy nem volt a környékén elég búza és komló. Ennek fényében viszont érthető, hogy a technológia mostanra meglehetősen anakronisztikussá vált - a Ratebeer például a 'Traditional Ale' kategóriába sorolja, épp ettől lesz egy magunkfajta sörblog számára érdekes.
Gyára, a Zwiesel, ugyan más söröket is készít, teljes nevén még ma is '1. Dampfbierbrauerei Zwiesel' néven futtatja magát, és - ha jól értettük - az 1989-ben aktuális 100. évfordulójára támasztották fel az eredeti, ipariforradalmas lendületű receptet. Címkéje ehhez képest stílusában inkább a 'Sztahanovista sörfőzők Szabad Nép-félórája' című sztálinvárosi falfreskót idézi, amit csak tetéz, hogy az emberábrázolás szocreál vonásai mellé a körítés alapvetően mégiscsak valami gótbetűs-középkorias érzést próbál hozni. Pedig a steampunk biztos jobban eladna egy ilyen típusú sört, dehát nem minden a divat meg a meggazdagodás, gondolhatják a puritán német sörgyárasok, és hátha igazuk van.
Kinyitva, genezisének megfelelően, szép nagyot pukkan, de ezt nem követi a kisebb cseh söröktől megszokott szökőkút, szerencsére, így teljes egészében láthatjuk a fél liter szép, egyúttal kissé szokatlan sárgásbarnaságát. A színhez furcsa, búzasöröket és lagereket egyaránt idéző illat társul, benne citrusokkal, malátával és szén-dioxiddal, illetve valami rejtélyes felhanggal, ami egy almalétől rozsdás vasrúd felé tereli leginkább időközben elsorvadt asszociációs készségünket. Testében meglehetősen erős az oldott szénsav, íze meglepő és nagyban újszerű, viszont nem áll távol az illat által ígértektől: búzasörszerűen savanykás alap, amely tizedmásodpercek alatt átvált édeskésbe, de még mindig a német, búzaalapú (pedig nincs benne) felsőerjesztés ízvilágához köthet módon. Ezt erős fémes jegyek követik, gyors lezárás, benne gondolatnyi komló. Folyamatosan pezseg, miközben már rég nincs habja, és bár nem rossz, azért inkább érdekes, mint finom. Viszont érdekesnek nagyon érdekes, egyedi élmény; majdnem mint ha találnánk egy kacsacsőrű emlőst a Rudas fürdőben, csak a Dampfbierrel nem jutunk be a Fókuszba.
Alkoholtartalom: 5 V/V %
2010. 01. 04.
