német félbarna sör
Német típusú szűretlen világosról (pincesörről, ha úgy tetszik) eddig nem esett szó a KK hasábjain, igazság szerint mindössze kétszer írtunk hasonlókról: a Paracelsus Zwickl és a Hacker-Pschorr Anno 1417 voltak eddigi tesztalanyaink. Közös jellemzője az említett söröknek, hogy egyaránt találomra vásároltuk őket, mindenféle előzetes ismerettől mentesen. Mai tesztalanyunk, a St. Georgen Bräu kellerbierje, sok egyéb mellett ebben is különbözik tőlük: egyrészt többen is ajánlották, másrészt a Ratebeeren is 88 pontig jutott, harmadrészt már egy szomszédos blog is megemlékezett róla. Ez utóbbi tétel kapcsán egy apróbb gondolati kísérletet is el tervez végezni a KK - a Jever Pilsener és a kakaóporíz esetében feltűnt, mennyire könnyen befolyásolja az értékelést, ha más véleményével már találkoztunk előtte. Épp emiatt egyelőre nem olvassuk el az említett oldal (a Rebelka bez příčiny) tapasztalatait, inkább a kóstolás befejeztével vetjük össze, mennyire jutott blogunk hasonló konklúziókra. Feneketlen izgalamak, vad véleménypárbaj, semmi pénzért ne hagyják ki.
A példasör, a St. Georgen Bräu Kellerbier, egyébiránt méltán tűnhet teljesen ismeretlennek - amíg a Sörspecialista.hu nem hozta el Budapestre, a főzde néhány további termékével egyetemben, mi sem hallottunk róla semmit. Ez utalhat ugyan tájékozatlanságra is, de talán mégis jobban hangzik, ha arra fogjuk, Bamberg környékén egyébként is tucatszám tenyésznek a figyelemreméltó termékekkel operáló főzdék, így majdhogynem természetes, hogy szinte semelyiket nem ismerjük közülük név szerint (az egy Schlenkerlán kívül). Viszont ha magával az üzemmel, a St. Georgen Bräu-jal már megismerkedtünk, nem lesz bonyolult utunk a Kellerbierig: szemlátomást ez a cég zászlóshajója, honlapjukként is a http://kellerbier.de szolgál, függetlenül attól, hogy hat további sört (és egy sörbrandyt) is gyártanak.
Ha már ennyire ajánlja mind a gyári honlap, mind a magyar sörszféra, igazán érdemes lesz meg is kóstolnunk. Kitöltve természetesen zavaros, emellett viszonylag sötét is, inkább félbarnának tűnik, mintsem világosnak. Illata egyszerre komlós és édeskés. Az első kortyok valamelyest meglepően hatnak a korábban kóstolt és fentebb hivatkozott Kellerbierekhez képest: míg először pilsenies töménységű keserűség töri át a KK ízlelőbimbóit, másodjára már egy sajátos édes-savanyú ízkettős veszi át a főszerepet, melyek közül az édes fél leginkább vegyes virágmézre, a savanyú pedig a barna búzasörökre emlékeztet. Ez utóbbi jegy azonban hamar tovatűnik és a korábbi kettő vegyes uralma marad csak meg a korty utánra: a komlós vonásokat a méz sajátosan fanyar utóízére emlékeztető ízmorzsák bővítik ki. Összességében meglehetősen erős ízélmény, ami szórakoztató kontrasztot alkot a nem túl vaskos, (pontos adat híján csak valószínűsítve) 12°-os testtel. Noha teljesen más karakter, intenzitását tekintve a Köstritzert juttatja a KK eszébe: a mérsékelt súlyú alapok mindkettőben inkább csak nekifutási alapot jelentenek a kibontakozó lehengerlő ízhadtesteknek. Fontos különbség, hogy a St. Georgen kellerbierje ennek ellenére relatív könnyen iható, hiszen a kavalkád csak a kortyok leülésekor kezd előtörni, így lényegében csak utólag szembesülünk vele. Erős és egyéni, még akkor is érdemes kipróbálni, ha a komló - mézutóíz-párosítás egyébként nem lenne a kedvencük.
(Ja igen, a cikk elején hivatkozott másik kritikával összeolvasva abszolút elégedettek lehetünk: két vezérfonalszerű megállapításunk, a komló és a méz, Falsestuff kolléga márciusi cikkében is említésre került.)
Alkoholtartalom: 4,9 V/V %
2010. 08. 21.