cseh barna sör
A KK-nál általában sokkal több sör várakozik kóstolásra, mint amennyit belátható időn belül fel tudnánk dolgozni. Ennek eredményeként egyrészt sok-sok érdekes sört csak úgy megiszunk egy idő után, másrészt pedig a cikkírásig eljutó példányok is több hónapot töltenek el a birtokunkban tétlenül. Noha a szóban forgó sörök jelentős része nem bír különösebb aktualitással, néha azért kerülnek hozzánk olyanok is, amikkel szemben végül mégiscsak sutba dobjuk a demokratikus elveket, és azon nyomban írunk róluk. Ez a pasztőrözetlen, gyorsan romló házi sörök esetében még érthető is, de amikor csak azért teszünk kivételt, mert pl. valamelyik nagy magyarországi gyár rukkolt ki újdonsággal, már tagadhatatlanul olcsó népszerűségvadászatba süllyedünk.
Mai cikkünkben a két fenti alapelv ütközésének lehetünk tanúi (dráma!), hiszen a csehországi Protivín sörgyárából érkező Merlin Černý még egészen friss újdonság volt, amikor késő ősszel megvásároltuk (októberben jelent csak meg a cseh polcokon is - ugyan mi a Pivóban szereztük be), de nem tarthat számot olyasféle közérdeklődésre, mint annak idején a Soproni Fekete Démon, vagy újabban a Borsodi Friss és a Soproni Narancs debütálása, így egy szűk fél évig érlelgettük, és mivel ez idő alatt Budapesten is végig kapható volt, mostanra már semmi újszerű nincs benne. Pedig izgalmas sörnek tűnik: egy kisebb cseh sörgyárakból álló tröszt fejlesztette ki, önálló brandként (mégha a protivíni Platán gyártja is), valamiféle csehesített stoutot próbálva kihozni eredményként. A KK őszintén kíváncsi, mi sült ki a kísérletből, így nem is molyolunk tovább a kerekasztallovagos motívumvilágon, meg ilyesmiken, ugrunk egyenest a kóstolásra.
Olajos fényű, fekete felé hajló mélybarna test, majd porcukros kakaóporillat jelenik meg a bontást követően. Ez utóbbiakba némi nehezen megfogható akolmeleg felhang kerekedik (írhatnánk animális jegyeket is, ha a szót nem koptatta volna el a borkritika-paródiák műfaja), hasonló benyomást teremtve, mint a Left Hand Milk Stout tette annak idején. Persze a párhuzam itt be is zárul, ízében a Merlin már jóval kontinentálisabb modellben követi azt a jellegzetes cseh vonalat, ami az angolszász stoutok folyamatos - alsóerjesztésre átszerelt - koppintási kényszereként jelenik meg, és amit a (megszűnt) Kelt, vagy a Primátor Stout rajzolt ki már korábban a régiós térképekre. A modell esetünkben egy olyan cseh barna sört szült, amely ugyan hűen domborítja ki az etalonoktól átvenni kívánt földes, száraz, markánsan étcsokoládés malátakeserűséget (ezt hangsúlyozandó a pörkölt árpa, "pražený ječmen" kifejezés háromszor is felkerült a címkékre); ugyanakkor a fanyar kezdést pillanatokon belül már-már nőisörös enyheségűre oldja a korty fennmaradó részét domináló maltózos, sőt, kissé laktózos édesség. Pedig tejhez aztán az égvilágon semmi köze nincs a Merlinnek, azaz feltételezhetjük, az immár második ilyen irányú asszociáció csak az árpamalátával űzött trükkös játék végeredménye.
Jól áll a sörnek ez a kétarcúság, a fanyar és az édes jegyek harmonikusan simulnak egymásba, sokkal sűrűbb és teltebb összhatást mutatva, mint amit a 4,7 alkoholfok alapján feltételezhetnénk - és ez nem is véletlen, hiszen relatív magas, 12,8 B°-os szárazanyagtartalom produkálja a végeredményt. A korty végén feltűnő ázottgabonás vonásoktól eltekintve nagyon kellemes és szórakoztató sör, egyszerre karakteres és könnyen iható. Ráadásul kivételesen Budapesten is kapható, a már említett Pivo sörözőben, így a szokásos csehsörös cikkekhez képest jóval könnyebb szívvel mondhatjuk: ne habozzanak kipróbálni. Még akkor sem, ha sokkal kevésbé stout, mint hirdetik róla.
Alkoholtartalom: 4,7 V/V %
2011. 04. 05.
