magyar ale
A lelkünk mélyén tisztában vagyunk vele, hogy a Magyar Sörblogolvasót - bár nyilván minden újdonságra fogékony - alapvetően jobban felvillanyozzák a hazai sörök, mint a szentpétervári pasztőrözetlen, vagy épp a skót hínáros példányok, csak hogy a legutóbbi két példát említsük. Főként, ha épp most zajlott le az őszi Főzdefeszt, számos magyar különlegességet felvonultatva. Sajnos mivel ezek zöme vagy egyszeri főzet, vagy ha nem, akkor sem került üveges forgalomba, a KK alapvető módszertani okokból nem tudja őket vizsgálni - szerencsére azonban vannak kivételek: a már alaposan körbejárt Békésszentandrási Sörfőzdén kívül például a Csakajósör köpenye alól kipattant Grabanc IPA, a blogkommentelőként is igen aktív armando_otchoa vándorfőzdéjének első produktuma.
A Grabanc IPA a fenti paraméterek révén számos elsőséget magáénak tudhat a magyar kisüzemi sörfőzés újabb kori történelméből: az első IPA (egyúttal az első ale úgy általában), az első második vándorfőzött sör (aminek nincs saját fix gazdasörfőzdéje, ugyebár ...az első helyezés viszont inkább a Köleses Sörre illik), illetve - bár erre a műfaj nagyban determinálja - valószínűleg az első amerikaikomlós sör is az országban. Hozzátartozik az igazsághoz, így még a kóstolás előtt megemlítenénk, hogy blogunk nem az első főzetet vizsgálja ma (ugyanis az fél évvel korábban készült), hanem a némileg komlósabb és kiforrottabb másodikat. Mindezt talán annyiban is érdemes külön hangsúlyozni, hogy a címke nem árul el sokat a különbségről; talán csak a lejárati dátumot jelző mező különbözik az első adaghoz képest. Minden egyébben maradt a tavaszi photoshopstencil dizájn, kiválóan szimbolizálva a magyar újhullámos sörfőzés valóságát, amennyiben többé-kevésbé a félutat jelzi a Black-Rose és a BrewDog megjelenése között.
Narancsszín test, kitöltve mérsékelt habzás; illata meglepően enyhe a komlófétis-iskola külföldi követőihez képest. Persze így is érződik benne a jellegzetesen mustos-citrusos IPA-karakter, de az ízébe zsúfolt komlóintenzitásnak a közelébe sem ér. Ugyanis egy korty nagyjából a következőképpen néz ki: morzsányi mogyoróvaj-jellegű, karamellmalátás megágyazottság; majd egyre jobban szétbomló. grapefruitot és barackmagot idéző alfasav-hullámok, amik végül egy szemhunyorgató, tüsszentésre ingerlő intenzitású végső komlórohamban teljesednek ki, amolyan kesernyés-csípős, majdhogynem zellerbe hajló, amerikai ipás stílusban. Ilyen szempontból igen hasonlóan működik, mint a Flying Dog Raging Bitch (vagy a Snake Dog, ugyanonnan), az egyetlen különbség talán hogy a tengerentúli példáknál az utóíz kevésbé hajlamos az ízlelőbimbó-tárcsázó ingerörvényt belesimítani a hátteret alkotó karamellmaláta nyugtató ölelésébe. Magyar viszonylatban igazán kiváló sör, és noha vannak sokkal lendületesebb falbontó készségekkel felszerelt IPÁ-k is a világon, véleményünk szerint bőven megérdemli az öt pontot, hiszen alapvetően új irányban alkot kiemelkedőt a hazai sörszcénában. Vegyék, igyák, amíg van. Remélhetőleg sokáig lesz.
Alkoholtartalom: 5,4 V/V %
2011. 10. 11.