Kissé hosszúra nyúlt újévi szünetünket követően ezúton üdvözöljük a blog szorgalmas olvasóit, mégpedig egy igen eklektikus sör apropóján, mellyel a Békésszentandrási PENTApple kitérőjét követően visszatérünk a kora tél cseh tematikájához. Mai sörünk előállítója a korábbi cikkek sötét lova, a varnsdorfi Kocour sörfőzde, amit noha folyton emlegettünk és hivatkoztunk, saját sörükről eddig mégsem sikerült soha írnunk. A Saurus minden bizonnyal méltó módon fog tudni változtatni ezen, hiszen, mint azt nem győzzük eleget hangsúlyozni, valóban igencsak tarkára sikerült receptúrát hoz magával kóstolópoharunkba. Ahogy a címke írja: "Különleges téli sör. Felsőerjesztett, hidegen komlózott. Füstölt maláta, amerikai komló." - persze nem is lenne igazi angolszász ihletettségű posztmodern főzde a Kocour, ha ehhez nem társulnának még további formabontások is, mint amilyen a mustársárga monokróm velociraptor alatt az "Egy szörnyeteg, ami nem használ szalvétát. Ui.: ne siránkozz, hogy nem figyelmeztettünk." sorpár. Hát szóval ez a cseh sörújhullám.

Persze a dizájn csak a felcsigázást szolgálhatja, ilyen-olyan sikerrel, a belbecsről ellenben lehetnek már részletesebb elképzeléseink is, egy másfél éves kritika kapcsán (amikor még nem 20, csak 19 Balling-fok kellett a 7,2-es alkoholhoz). Persze lelkiismeretes sörkóstolóként a KK ezt csak utólag fogja elolvasni, nehogy egy-egy sikeres hasonlat vagy asszociáció túlzottan eltérítse az ízlelőbimbóinkat. Egyelőre következik a saját kóstolás.

Kezdetnek szimultán támad legalább háromféle, egymástól teljesen különböző, ám külön-külön is kiváló sörkarekter, csak hogy relatív távolságuk dacára intenzív interakciókba is kezdjenek, végképp összekuszálva a szálakat. A legegyszerűbb dolgunk talán még a legszebb flyingdogos hagyományokat idéző markáns, IPA-irányú komlóözönnel lesz: grapefruithéj-töménységbe összesűrűsödő élénk, alfasavas pillanatok, amik derekuk táján élénken kötnek belga irányba (v.ö. Raging Bitch), nem függetlenül a második fő alapirányt képviselő karamelles testtől. Ez, némi élesztőeredetű, távoli virágossággal és a saját enyhe kandiscukorjellegével összekapcsolva ugyanis kifejezetten hasonló összképbe torkollik, mint amit a komlósabb fajta belga ale-ek szeretnek képviselni. A harmadik fő irány, a füstösség bizonyul a legnehezebben megfoghatónak, de nem túlzott reaktivitása, inkább hőmérsékletfüggése miatt: míg frissen töltve ott lebeg a komlóskaramelles hisztéria felett a jó öreg bambergi fajtabélyeg, addig melegebb állapotában szinte teljesen felszívódik, és csak a komlós lecsengésben válik úgy-ahogy tetten érhetővé.

A Kocour Saurus feloldódik a posztmodern nemzetekfelettiségében és úgy csinál cseh sört, hogy abban a KK-féle tanulatlan sörblogger a legnagyobb igyekezettel sem veszi észre a velünk élő cseh hagyomány szikráit sem. Felsőerjesztésű, amerikaikomlós, füstölt: kiváló hibrid, ami USA-, brit, német vagy magyar palackban is éppolyan (és éppúgy) meggyőző volna - bár az utóbbi eset bizonyosan meglepő lenne. Így, zárásként, talán azt is bevallhatjuk, kezdetben előítéletes disznók voltunk és csak afféle túlbuzgó eredetieskedéskényszernek tudtuk be a didaktikus címkét. Pedig működik: a Saurus valóban megeszi az embert, szalvéta nélkül, és nincs helye panasznak. Ideaszerű, abszolút egyéni sör, amit bármikor örömmel kóstolnánk, és amin - visszatekintve a fent linkelt Folyékonykenyér-cikkre - az elmúlt másfél évben csupán két szempontból regisztrálhatunk változást: alig szénsavas, és sokkal IPA-szerűbb. Mindkettő csak javára válik. 

Alkoholtartalom: 7,2 V/V %

2012. 01. 19.