Akármennyire is igyekszünk, nyáron valahogy mindig szignifikánsan lecsökken a cikkírási készségünk itt a KK-nál - nem történt ez másként idén sem. Cserébe viszont kivételesen nagyon aktuális sörről számolunk be ma: a nagyszerű San Fransisco-i Anchor nyári főzetéről, ami egyben Amerika első modern búzasöre is (állítólag). Ilyenkor, amikor éjszaka is épp' hogy 30 fok alá csúszik a hőmérséklet, ennél tökéletesebb témailleszkedést sörblogger nem is kívánhat.

Az Anchor (amiről bővebben itt és itt írtunk) 1984-ben kezdett búzasörfőzésbe, tehát bőven akkor, amikor az amerikai söripar még 1:1-es arányban jelentett egyet a Bud - Miller-tengellyel. Ilyen előzmények után nem is meglepő, hogy a nyakcímke szövege külön kiemeli: a sör hagyományos, felsőerjesztésű élesztővel készül. Ez Németországban bizonyára triviális volt ugyan 1970-ben és most is, Amerikában viszont külön kiemelendő, majdhogynem forradalmi tettnek számított ezek szerint. Felsőerjesztésű búzasör. világszám. (De ilyen kutya melegben viszont bizonyára nem csak a KK-nak nincs kedve sokat írni, de olvasni sem szeretne senki párszáz laza karakternél többet, így máris áttérünk a kóstolásra.)

Minthogy még soha nem ittunk búzasört az Egyesült Államokból, nincs sok fogalmunk, mire számítsunk, és ehhez blogunk korábbi Anchor-élményei sem adnak további támpontot, lévén azok mind teljesen másféle típusú ale-ek voltak. Így hát abszolút tiszta lappal nyitjuk ki a Summer Beert, újra rácsodálkozunk a twist-off kupakkal elkényelmesített népesség kedvéért felírt "USE OPENER" feliratra, majd kitöltjük sörünket és félszegen beleillatolunk. Nem érződik szinte semmi, csupán gondolatnyi szappanos élesztő és szinte észrevehetetlen savanykás illatmorzsák. Annál meglepőbb a zöldesbe hajlóan halvány, teljesen tükrös test: az újító amerikai koncepció nem foglalkozott szűretlenkedéssel. Ízben is maradunk az újrafelfedező gondolatiságnál, a klasszik búzasörjegyek nem igazán akaródznak előtűnni. Helyettük egy egészen más karakterű sör mutatkozik be a pohárból, amit talán csak a felhasznált 50% búzamaláta köt az őstípushoz - egyébként viszont híg, alig-testes kortyok, valamint egészen lágy, szinte kiérezhetetlen malátásság köszön ránk. Ez utóbbiakat citromos vízre emlékeztető főíz, illetve orvosságirányba hajló komlókeserűség siet kiegészíteni, elméletileg mérsékelt intenzitással, ám mivel maguk tarták a teljes ízfrontot, összességében mégiscsak markánsnak bizonyuló erővel. Üdítő nélküli Radler, őszinte sörlimonádé 4,5% alkohollal és igazi összetevőkkel. Aki akarja, meglátja benne a precíz kézműves sört, ugyanakkor felületes szemlélő számára is jól érthető nyári hűsítő, amit kétség nélkül lehetne hektószám vállalni. Ja, és a Beer Bier-ben kapható.

Alkoholtartalom: 4,5 V/V %

2012. 07. 02.