magyar ale
Megint kapott blogunk egy ajándéksört, ráadásul akárcsak legutóbb, újra a Palóc-szortimentből. Gyorsértékelésünk szerint a hasonló felajánlások két előnnyel és egy hátránnyal bírnak a KK blog számára: egyfelől jók, hiszen házhoz jön velük a téma és nem kell megerőltetnünk magunkat a gondolkozásban. Jók amiatt is, hogy a szívességből kapott kóstoló jelent bizonyos erkölcsi nyomást arra, hogy írjuk is meg az értékelésünket mihamarabb, ha már nálunk van. Rossz viszont annyiban, hogy A) alapvetően borzalmasan lusták vagyunk, B) a kéznél lévő témákról viszont kötelességtudatból akkor is írunk, ha máskülönben halogatnánk a cikkszerkesztést, így pedig aztán C) végképp minimálisra csökken annak az esélye, hogy a magunktól kiválasztott-beszerzett számtalan, érdekesnél érdekesebb sörről is írjunk egyszer csak. Béna dolog, de majd igyekszünk javítani a hatékonyságunkon.
A szóban forgó új Palóc-sör, a Dunakanyar IPA, nem teljesen új, hiszen februárban már egyszer kijött belőle egy adag, igaz, akkor csak csapon - viszont Tumblr-ön írtunk is róla néhány sort. Most állítólag már palackba is kerül, úgyhogy a KK-szabályok szerinti relevanciája máris több helyiértékkel nagyobb lett. A koncepció ugyanaz, mint az első főzetnél volt: harmonikus, inkább az angol iskolát követő india pale ale-t kreálni, testes végeredménnyel.
Illatáról leginkább az jut eszünkbe, hogy ilyen lenne, ha komlóból szokás lenne mézet csinálni: intenzív, kicsit fojtó, édes alapokba ágyazott virágos, friss komló, utóbbi azok az orvosságra emlékeztető fajták közül, amik mérsékelt oldószeres háton jelenítik meg a zöldes komlókeserűt. Kitöltve egyébként közepes narancsszín, szűretlen; mérsékelt, de tömör habbal. Az első kortyokban elég hamar beköszönt az illathoz hasonlatosan gyógynövényes, algopyrint idéző és talán kiterjedt hidegkomlózást is feltételező fanyar-nyers keserűség, amely mögül éppen hogy csak ki bír kacsintgatni a máskülönben bizonyára telt és édes, jól harapható malátázottság. Az első verzióból emlékezetes, kifinomult erjedési ízek ("könnyed, virágos komlózottsággal, baracklekvárral, trópusi gyümölcsökkel, muskotályos ízekkel") csak tizedmásodpercnyi felvillanásokként jelennek meg, de összességében a februárban csapon megtapasztalt - és ezúttal is várt - egyensúly sajnos a múlté. Mielőtt bárki félreértene és azt hinné, ez nettó lehúzás, gyorsan leszögezem, hogy ettől még a Dunakanyar IPA egy hazai viszonylatban abszolút sokra tartható és tisztességesen, minőségi anyagokkal összerakott sör, ami nem a magyar iparági normák, hanem a saját maga által felállított lécet veri csak le ez alkalommal. Komlót ad bőven, az alapjai is teljes mértékig kielégítőek, de e két princípium egyensúlya, az angolipás harmónia ezúttal beomlott a komlótobozok súlya alatt.
Alkoholtartalom: 6,5 V/V %
2013. 12. 10
