magyar ale
Megint egy Monyo-sör következik, és míg az alapvetően véletlen, hogy pont a Hop Harvest után, az már – kivételesen – teljesen szándékos, hogy most decemberben kerül rá sor. Ugyanis egy bő éve, 2015 vége felé két olyan sörrel is kijött a főzde, amik a premier idejekor már egy éve érlelődtek (azaz nagyjából a főzde 2014 végi nyitásakor kerültek tartályba); csakhogy a premierkori kritikák zöme arról számolt be, hogy mindkettőre ráfér még azért némi további érés. Ami persze tipikus csapdahelyzet, hasonlóan erős söröknél úgy gyanítjuk, hogy szinte esélytelen megbecsülni, mikorra érik el a fogyasztásra kész érettségi fokot – és hát egy sörfőzdében mégiscsak borzasztó költség, ha egy-két erjesztőtartályt évekig foglal egy sör (de még az sincs ingyen, ha ugyanezt palackban teszi), így nyilván nem lehet az örökkévalóságig várni a piacra dobással. De mindegy is, a KK a maga részéről frissiben megkóstolta a Penge Boriszról elnevezett russian imperial stoutot, míg a Négyujjú Frankyről – egy másik Blöff-karakterről – elnevezett árpabort inkább eltettük egy harmatos hőtartó képességű borhűtőbe, és az abban biztosított 12–16 °C-ban őriztük további egy éven keresztül.
Most, hogy sörünk már két éves, és ebből egy évet a KK tulajdonában töltött, úgy ítéltük, ideje a kóstolásnak. Bontás után elsőként tejszínes kajszibarackillat fogad kristálycukorral (sárga Campino!), meg persze alkohol, hiszen a 13 százalék orrban is szükségszerűen megjelenik. A korty eleje malátás, kicsit világosbakos hangulatú, a cukros-szeszes malátaszőnyeg mögött csak fel-felsejlő, de nem kimondottan, csak amúgy jelzésértékűen érvényesülő aszalt barackkal-mangóval. De erős a komlókeserű is, igaz, nem túl aromaintenzív módon, inkább olyasféleképpen, mint a belga erős ale-ekben: némi orvosságos keserűség, és slussz. Hasonló hangulata van azoknak a szándékoltan öregen adagolt komlóknak is, mint amik például a lambicok sajátjai – ami jelen esetben afelé a gondolat felé enged elkalandozni, hogy az érlelés során esetleg elkopnak azok a finom felhangok, amik a virágos-illatos komlózásból a sör ifjabb korában akár elő is jöhettek volna. (Hiszen a Frankyben nem žateci komló van, mint a példaként említett belga sörökben, hanem jóval intenzívebb magnum és mandaria bavaria.) Lecsengésében enyhén vaníliás jegyek is megjelennek, némi fahordós hangulattal, jó eséllyel csak a töményen jelen lévő – és némi kortyzáró keserűségben is érvényesülő – alkohol miatt, leginkább haloványan rumos asszociációk formájában. Teste egyébként meleg színű opálos mélysárga, habja ugyan gyorsan illan, de amíg látszik, egészen tömött, mutatós; szájérzete pedig egyszerre olajosan tapadós és torokkaparóan száraz.
Összességében kellemes sörhöz van szerencsénk, ami ugyanakkor nem igazán nyílik ki, nincsenek olyan mélységei, mint amit az erősség, az összetevők és az előélet; illetve úgy általában az árpaborság mint stílushovatartozás alapján várnánk. Az alkohol is egy morzsányival jobban kilóg, mint amit ideálisnak tartanánk, és az összkép valahogy nem ugorja át azt a szofisztikáltsági küszöböt, ami alapján egy ideáltipikus árpabort megkülönböztetnénk a malt liquor-jellegű egyszerűbb erős ale-ektől. Ettől még érdemes kóstolni, de talán még érdemesebb egypár évet várni vele, és 3-4-5-6-x év múlva újrakóstolni. Amihez persze akaraterő és tárolókapacitás kell, melyek közül a KK – szomorú módon – egyikkel sem rendelkezik. De ettől még mindenki mást bátorítunk a befektetésre és a kurizózumkeltetésre.
Alkoholtartalom: 13 V/V %
.2016. 12. 27.
