szerb IPA
Mostanában úgyis folyton olyan országok kézművessör-iparáról értekezünk, amelyekről nem is igazán gondolnánk rá, hogy létezik ott ilyesmi – így igazán kapóra jött, hogy megint kaptunk sört Szerbiából, ráadásul egyből kétfélét is, és pont azokat, amelyek jelen pillanatban az országos toplista 2., illetve 3. helyén állnak. Mindkettőt a belgrádi Dogma főzi, egy nemzetközi értelemben vetten craftbeeres helyszínnek minősülő bezárt cukorgyár területén (mint az a MONYO útibeszámolójából, a főzdéről készült első magyar nyelvű tartalomból is kiderül).
Egy kicsit nehéz helyzetben voltunk, amíg kitaláltuk, mit kezdjünk a két üveg sörrel, hiszen a Kontár Komlókutató blog közismerten a csortkovi csodarabbit megszégyenítő ultraortodoxiával kezeli önnön tartalmi kereteit, és egy cikkben mindig csak egy sörről írunk kóstolót/értékelést. Viszont mindkét sörre épp ugyanolyan kíváncsiak vagyunk, így az sem merült fel opcióként, hogy egyet megiszunk, megírjuk, aztán ha egy-két-sok hét múlva újra rávesszük magunkat a blogírásra, előszedjük a másodikat is. Végül remek, önsorsrontó kompromisszumot kötöttünk saját magunkkal, és egymás után írunk két cikket, vállalva annak az ódiumát, hogy a nyomasztó íráskényszer eredményeként mindkettő borzasztó unalmas lesz.
De hagyjuk a sekélyes önreflexiót, hiszen aki ilyesmire vágyik, annak a kiváló magyar Tumblr rengeteg lehetőséget tartogat; térjünk át inkább a kóstolásra – illetve először talán arra, mit is kóstolunk. A két kapott sör közül a Hoptopod a Dogma csúcssöre-zászlóshajója, egy intenzív, amerikai stílusú IPA; míg az Albino egy alkalmi búza-IPA. Mind a Ratebeer, mind az Untappd közönsége nagyjából azonos – magas – értékekre pontozza a két sört; mi pedig az előbbivel kezdjük a kóstolást. Kitöltve aranysárga, kissé opálos, illata pedig egészen vadul intenzív, leginkább egy dinnyés-szecsuániborsos aromagránátként írható le, amibe némi trópusi gyümölcs is jutott még. Ízében hasonló, kicsit éles, kicsit elektromos hangulatú komlózottság érvényesül, ami végtelenül sokat ér, mert olyan absztrakt, szájérzeten, ízen és aromán átívelő dimenzióként teszi egészen izgalmassá a kóstolt sört, ami sokkal meghatározóbb kóstolási élményt jelent, mint a konkrétabb érzékszervi lenyomatok. Számunkra a Hoptopod elsősorban erről a váratlan, karakteres szájérzetzsibbasztásról szól, minden korty felszíne szinte vibrál, ahogy a szájpadlásunkhoz, nyelvünkhöz ér, valahogy úgy, mint a levegővel érintkező fehér foszfor. A mutatványban jelentős szerepet játszik a a kortyfelszín alatt pezsgő, intenzív, de mégsem túl terebélyes komlókeserű, plusz a kisszemű, önmagában visszafogottnak ható szénsav összjátéka. Utóízében végül citrusos és nemeskomlós jegyek domborodnak ki, kissé karcos lecsengésben.
Mindez a kritikátlan rajongás úgy hangozhat, mintha a Hoptopod csak egy dologról szólna. Valószínűleg ez nem igaz, és a vibráló aromaköpeny sok további árnyalt, izgalmas ízt is magában rejt, csak az előbbi érdekessége miatt azok valamelyest elsikkadnak. De igazából ha tényleg csak a zsibbadó komlóelekronfelhőről szólna, az is van annyira izgalmas, hogy simán megéri kizárólagosan erre fókuszálni. Egyébként hangulatában és hatásában számos közös vonása van a Dogma Hoptopodjának a Mad Scientist Liquid Cocaine-jével, leszámítva, hogy az utóbbi ugye erősebb – és az ahhoz írt szemérmetlen dicshimnuszunk fényében a mostani lekenyerezettségünk sem lehet igazából meglepetés. Kóstoljanak Önök is Dogma-söröket, mi mindjárt folytatjuk az Albinóval.
Alkoholtartalom: 6,5 V/V %
2017. 08. 07.
