magyar ízesített IPA
Legutóbbi cikkünkben szégyelltük bevallani, de valójában csak a véletlenek alkalmi összjátéka nyomán választottuk ki a Reketye kínálatából pont a Lacto Acid Bacteriát tesztalanynak. Annyira emlékeztünk csak ugyanis, hogy olvastunk egy új Reketye-sörről, ami nagyon érdekesnek tűnt, és el is határoztuk, hogy majd írunk róla – de azt persze már elfelejtettük, hogy melyik sör volt ez. És bár a végül megvett Lacto Acid Bacteria is ideális cikkalapanyag volt, előbb-utóbb azért csak szembejött az interneten a Can On Ballz, mi pedig rájöttünk, hogy eredetileg azt kerestük. Két okból is: egyfelől gunpowder zöldteás IPA (tehát Igazi Egzotikum), másfelől pedig belgrádi Dogmával kollaborációban készült. A Dogmáról pedig kellemes emlékeket őriz a Kontár Komlókutató blog, a Hoptopod IPA az egyik legjobb tavalyi kóstolásunk volt.
El is könyveltük magunkban, hogy így jártunk, tetszenénk bevásárlólistát írni, de hát mostanra biztos el is fogyott, az ilyen alkalmi főzetek nem szokták sokáig húzni. Majd pár napja véletlenül betévedtünk a Lopóba, ahol véletlenül még pont volt is Can On Ballz, így mégiscsak kiköszörülhetjük a csorbát, egy lendületből pipálva ki a második reketyés és a második kisüzemidobozos cikkünk teljesítését. Ami egy szokásosan ipanarancssárga, erősen opálos sörrel valósul meg, ujjnyi fehér habbal, és – nem meglepő módon – kifejezetten komplex illattal. Elsőre vibráló intenzitású, szuper-aromagazdag narancsos és trópusi gyümölcsös jegyek dominálják, az alfasav mindent körbelengő jelenléte mellett. Ez a rész lényegében tökéletes, de az éteri illategyensúly csak másodpercekig tart és hamar fullasztóbb, tömörebb irányt vesz, amint a teás vonások elkezdenek összeakadni a komlóval. Belekóstolunk, az első néhány korty meglepően hígan hat, de aztán persze lecsap a keserűségmennykő, és a karcos amerikai west coast ipák hagyományainak megfelelően kínál már-már köhögtető alfasavasságot, relatív kompakt ízprofil mellett. A barokkos illatélmények után meglepő, de kortyban nem teng túl annyira a Can On Ballz, mint várnánk; a keserűség hangsúlyosabb szereplőnek bizonyul benne, mint az aromaintenzitás. A grapefruithéjas komlózottság mellé a zöld tea kissé citrusos, kissé földes, kissé füves íze, valamint további, immáron inkább gyantás hangulatú komló társul, végeredményként szórakoztató, de nem annyira kiemelkedő végeredményt kínálva, bónusz torokkaparóan komlós lecsengéssel. Szénsavban kifejezetten visszafogott, az egyetemes buborékosságskálán egyértelműen közelebb áll a real ale-hez, mint az eurolagerhez.
Érdemes megkóstolni, a tobzódó komlózottság mindig szórakoztató kóstolási élmény, főleg ha a Can On Ballzhoz hasonlóan jól, hibamentesen van összerakva; de a zöld tea jelenléte nem ad különösebben sokat a végeredményhez, inkább csak kiegészítőként van jelen. A dobozfeliratok a gunpowder tea mellett egyébként kiemelik a lupulinport mint alapanyagot is, ami, ha jól értjük, egyfajta komlóeszencia, az esetlegesen ízhibákat okozni képes növényi részek kiszelektálásával. Ennek nyilván van egyfajta szignálértéke is, kommunikálva, hogy ez egy MODERN SÖR, amiben az alapanyagok világának friss innovációi is megjelennek; másfelől viszont nyilván van gyakorlati jelentősége is, pl. bizonyosan felel az említetten vibráló, intenzív komlóélményért. Meg persze azért is, hogy az alfasavasság már-már émelyítő töménységben a nyelvünkre marad tapadva, tízpercekkel a kóstolás végét követően is. Jó sör, de az egeken túlig srófolt várakozásaink azért soknak bizonyultak hozzá.
Alkoholtartalom: 5,5 V/V %
2018. 01. 30.
