HTML

Kontár Komlókutató

Palackozott sörök rendszertelenül megjelenő és minden szakszerűséget nélkülöző szubjektív szemléje. Bemutatkozás


Már mikroblogként is:
Tumblr Komlókutató



Sört inna?
Komló Boltlexikon



Minden, amire valaha is kíváncsi volt:
Komló Határozó



Régi címkék tucatszám:
Komló Archívum

FRISSÍTVE - 2011. június 3.

Friss topikok

  • klagenfurtjeno: nahát bazmeg, ha ezt előbb látom, akkor előbb bontok sört, hogy végre eltakarodtatok a netről. (2024.03.15. 15:30) Itt a vége
  • klagenfurtjeno: @Eltiltott Vélemény: idd ki anyádból a húgyot, mert neked meg az való. (2024.03.15. 15:29) Rizmajer-Hopfanatic Pils Of Simcoe
  • klagenfurtjeno: ez a fajta újságírás már akkor is szar volt, mikor nem volt szar. (2023.12.31. 18:54) Rocky Cellar
  • klagenfurtjeno: mitet szerettél volna mondani ezzel a cikkel, hogy kifelyeezzed végre önmagatodat? hogy ízlik a lá... (2023.06.17. 20:58) Borsodi Bivaly
  • -kk-: @Zsolt Huszti: szerintem nem velem vitatkozol ¯\_​(ツ)_/¯ (2020.07.21. 14:59) Lőrinci Havanna

Címkék

ale (129) alkoholmentes (3) amerikai (17) archívum (7) bak (36) barna (136) békésszentandrás (22) belarusz (1) belga (27) bolgár (2) borsodi (11) bosnyák (3) brit (15) búza (51) crnagorc (1) cseh (77) dán (6) egypont (4) észt (2) fekete (34) félbarna (73) félpont (4) finn (1) francia (5) füstölt (12) gluténmentes (1) grúz (1) hagyományos (11) háromésfélpont (94) hárompont (71) holland (7) horvát (3) ilzer (4) ipa (28) ír (2) ízesített (63) izlandi (1) izraeli (1) kanadai (1) kétésfélpont (51) kétpont (47) kisüzemi (104) kőbánya (19) kóser (1) koszovói (1) kukorica (2) lambic (7) lengyel (10) lett (2) licenc (13) litván (3) macedón (1) magyar (171) máltai (1) másfélpont (17) mexikói (1) négyésfélpont (42) négypont (113) német (67) olasz (7) orosz (2) osztrák (23) ötpontos (59) pakisztáni (1) pécs (17) porter (22) portugál (1) radler (3) román (5) rozs (4) san marino (2) soproni (17) spanyol (2) stout (21) svájci (1) svéd (2) szerb (5) szlovák (22) szlovén (4) ukrán (6) világos (281) vörös (26) Címkefelhő

Dreher Gold

2019.02.11. 23:29 -kk-

magyar világos sör

dreher_gold.jpg

Mindig megnyugtató érzés, amikor azt tapasztahatljuk, hogy a dolgok előrefelé haladnak; hogy a világban az entrópia nem növekszik, hanem csökken; hogy a sörgyárak nem egyre értelmetlenebb, hanem egyre szerethetőbb termékekkel rukkolnak elő. A Dreher kapcsán, nagyobb sajnálatunkra, az elmúlt években nem különösebben élhettük át ezt a megnyugtató érzést: a Hidegkomlós három és fél évvel ezelőtti megjelenése óta lényegében minden újítás csak amolyan maszatolásnak hatott. Ilyen volt, amikor már a negyedik hidegkomlózású permutáció jött ki, ilyen volt a kérészéletű Kozel Első Komlós és végeredményben ilyen lett a késve érkező Dreher Pale Ale is.

Ilyen előzmények után érkezett meg szerény blogunk a Dreher mai sajtóalkalmára, melyen egy Ismeretlen Fejlesztés bemutatását ígérték az üzem marketingesei, és amihez kiválóan ambivalens hangulati megalapozással szolgáltak a bejárat terebélyes „KUKORICA NAPOK AZ ÉTTEREMBEN! A DREHER GOLD TÁMOGATÁSÁVAL” poszterei – hiszen mi másra vágyna jobban az egyszeri sörblogger, mint egy új sörnév és a kukorica egy lapon szerepeltetésére. Aggodalmunkat erősítette, hogy eddigi tapasztalataink alapján a sörgyári marketing mikrokozmoszkájában az irónia (és kiváltképp az önirónia) nem szokott különösebben népszerű stilisztikai eszköz lenni.

Pedig ez alkalommal pont előkerült: a dreheres kukoricanapok azt a tényt ünneplik, hogy az Asahi kivezeti a piacról a Dreher Classicot és a helyére hozza a Dreher Goldot – ami alapvetően ugyanaz a sör kíván lenni, csak éppen kukoricagríz nélkül. Ez pedig minden szempontból üdvözlendő lépés, hiszen a Dreher Classic, khm, nem éppen a maga tüll- és muszlinfinomságúan cizellált karakteréről volt ismert, ezen hiányosságaiban pedig jelentős szerepet játszott, hogy a benne használt gríz és az abból fakadó turbóászokos jelleg lendületből elfojtotta a kulináris jellegű értékelhetőség legbátortalanabb csíráit is.

De ez immáron a múlt, a fogyasztói igények közmondásszerű változásait lekövető kisebb-nagyobb kozmetikai beavatkozások eredményeként Classic helyett Gold lesz mostantól a Dreher zászlóshajója. E változtatások közül nyilvánvalóan a kukoricagríz-elhagyás a legmarkánsabb (és a legjobban üzenetté formálható) tétel, de messze nem az egyetlen: a próbakóstoltatások tanúságai alapján például a fő-Dreher színe is valamivel mélyebbé válik, erre hivatott reflektálni az új név is. Igaz, amint épp kibontunk és kitöltünk egy üveges Goldot, magunktól valószínűleg soha nem mondanánk meg, hogy sötétebb, mint eddig – persze korábban sem töltöttünk sok időt Dreher Classicok és spektrofotométerek együttes társaságában, sőt még külön-külön sem nagyon, azaz nem mérvadó a véleményünk.

Színre tehát standard világoslageres szalmaszín, habja meglepően szép és tömött, bár nem különösebben tartós. Illata vaníliásan, kissé diacetilesen édeskés, komló csak jelzésértékűen tűnik fel benne, az első kortyok fő tapasztalata pedig a kedélyes érdektelenség: a Gold nem igazán karakteres sör, de legalább azokat az igazán bántó ízvonásokat, amik a mainstream magyar nagyüzemi sörök elsöprő többségében jelen vannak (ide értve persze a Dreher Classicot is), sikeresen elkerüli. Marad a kissé édeskés, halványan észterhangulatú parfümösséggel is átszőtt, közepesen harapható malátatest, illetve a nem valami szívderítő komló. Most, hogy a kukoricát már nem lehet szidni a Dreherben, alighanem a komlókeserű lép majd a helyére a kritizálható vonások képzeletbeli rangsorában: itt is ugyanaz az aszpirines, bárdolatlan, egydimenziós komlókeserű érvényesül, mint ami lényegében az összes magyar nagyüzemi világos lagersörben és ami minden bizonnyal a felhasznált (a maga fizikai valójában egyébként a Marmite és a csipkelekvár szerelemgyermekére hasonlító küllemű és állagú) komlókivonat sajátja. Mármint nem a műfajé, abból biztosan léteznek tisztességben megőszült, szeplőtelen termékek is, hanem azoké a konkrét kivonatoké, amit mifelénk a nagyüzemek használni szoktak. Bár igazából mindegy is, a lényeg csupán annyi, hogy a Dreher Gold komlózása fényévekre áll attól, amit egy szépen összerakott akár német, akár cseh pilseni prezentálni képes a maga friss, ropogós, aromás, éteri, szférikus, bármikor őszintén körberajongható hallertauerességével/žateciességével/stb. Igaz persze, hogy ez a távolság lényegében a kategória összes hazai nagyüzemi söre esetében ugyanekkora, de hát ettől még nem lesz kellemesebb az élmény.

A kortyokban egyébként dicséretes önmérsékletet tanúsít a szénsav, míg a lecsengést a taglalt módon felejthető komlókeserű zárja. Az összkép nem bántó, viszont a vonzótól is odébb van, nagyjából mint a pont egy éve hasonlóan kukoricátlanodott Szalon esetében – annyiban mindenképp üdvös fejlemény, hogy alkalmi és rendszeres sörfogyasztók újabb széles tömegei élhetik át a kukoricamentes sör élményét, a Dreher tehát lépett egy határozottat előre a szerethetőség egyezményes, univerzális skáláján. A KK szakértői becslése szerint így a Gold most a Pale Ale-lel van egy szinten: a vájtínyű fogyasztó bármelyiket elfogadhatja, ha épp úgy hozza a lépés, de magától azért egyiket sem fogja keresni.

Lábjegyzet: a kóstolt üveget – két doboz és egy üvegpohár társaságában – a Drehertől kaptuk, a sör sajtóbemutatója során.

Alkoholtartalom: 5 V/V %

2019. 02. 11.

3,5p.GIF

6 komment

Címkék: magyar világos kőbánya háromésfélpont

A bejegyzés trackback címe:

https://komlo.blog.hu/api/trackback/id/tr2014621368

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Beer Ninja 2019.02.13. 10:01:08

A régi szimplán sz*r volt, mégis magyar sörkülönlegességként és prémiumként próbálták a gyanútlan turistákra lőcsölni. Ez az újabb csak jobb lehet. Kíváncsian várom.

synnax 2019.02.14. 19:35:35

Emellé jön hamarosan a Red Ale is, már egy helyen be lehet szerezni Budán

-kk- 2019.02.19. 09:14:17

@synnax: na, már épp ideje volt :)

2483C 2019.03.14. 23:07:27

Vakteszten hasonlítottuk össze a Gold-ot a Classic-kal és mindkettőnknél a Classic nyert.

A Gold színe tényleg aranyszínűbb, de a habja szinte pillanatok alatt eltűnt, a Classic habja jobban tartotta magát. A szaga mindkét sörnek elég zavaros, kissé bűzös volt, ha szabad ilyet mondani, nem lehetett kellemesnek nevezni. Ízvilágban mintha alig lenne különbség, mindkettő sör elég savanykás, kukoricás beütésű.

Beer Ninja 2019.04.05. 16:42:25

Megkóstoltam, és érzem benne a régi Dreher halvány virágosságát, de béna komlót és valahonnan oda nem illő savanyút is. Számomra továbbra sem prémium, csak az ára.
süti beállítások módosítása