német füstölt sör
Az idő múlásával egyre határozottabb meggyőződésünk, hogy a füstölt sörnek mint stílusnak az jelenti a legnagyobb sikert, ha a lehető legpontosabban fel tudja idézni egy füstölt sonka emlékét – és nem az, ha a füstös karakter valamilyen mértékű jelenléte mellett valamilyen békés, polgári harmóniát képes prezentálni. Mindezt persze, hangsúlyozzuk, csak a klasszikus füstölt sörök lagersör-univerzumában tartjuk érvényesnek, pedig azon túl vannak különféle egyedi receptalkotások, sőt, kvázi-önállósult stílusok is, mint a grodziskie vagy a füstölt porter. De ezek mind valami más sörkategória képviselői, számos tulajdonságuk közül csak az egyik a malátafüst.
A klasszikus, ókonzervatív értelmezésű füstölt lagerek hazája a frankföldi Bamberg, első számú előállítójuk pedig a széles körben ismert, platinába öntött, stabilan álló füstöltsonka-zsinórmértéke, a bambergi Schlenkerla. Jó kérdés, persze, hogy vajon annak köszönheti-e zsinórmértékjellegét, hogy elterjedt; vagy pont fordítva, azért elterjedt, mert méltán bizonyul a füstölt sörök örökös állócsillagának. Az elterjedt, ám bizonyára apokrif sörrajongói suttogó propaganda azt állítja, a Schlenkerla valóban különleges minőséget képvisel, mégpedig azért, mert más, mondhatni ruppótlan sörgyárakkal szemben ők saját maguk füstölik az árpa- (és búza-) malátát, bükkfán (vagy tölgyfán), a két kezükkel. A konkurencia, ezzel szemben – szól a történet –, a közismert német malátagyártól, az egyébként szintén bambergi Weyermanntól szerzi be a füstölt malátát, ami szintén nem rossz, de azért nem is az igazi, hiszen hiányzik belőle az igazi, nyers, őszinte füstélmény.
A legenda ellenőrzésére kapóra jött, hogy pár hónapja megláttuk a Csakajósörben a Spezial füstölt sörét, ami a tulajdonnevekre kevésbé fogékony fogyasztók között A Másik Bambergi Sörfőzdeként lehet ismert (technikailag ugyan nem teljesen pontosan, hiszen más főzdék is üzemelnek a városban, annyiban azonban tagadhatatlanul helyesen, hogy a Spezial a másik, ami hosszabb ideje a füstöltsörfőzés fáklyahordozójának számít). Ilyen minőségében pedig tökéletes ellenminta, amivel saját, háztáji kontextusában tudjuk a Schlenkerla érdemeit vizsgálni. (Igaz, ezt néhány éve már személyesen is megtettük Bambergben, de akkor a Spezialba már relatív későn értünk csak át, így a kóstolási tapasztalataink is homályosabbak a kívánatosnál.)
Szóval a Spezial: vöröses aranyszínnel töltjük ki, illata visszafogott, és ugyan füstös, de csak éppenhogy, jelzésértékkel. Egy morzsányi vasasság is érződik, ahogy illatolgatjuk; habja múlékony, bézs. Ivás közben két ízvonulat kerülgeti egymást benne, egyfelől szubtilis füst, ami csak a kortyot forgatva nyílik ki rendesen, másfelől karamelles, világosbaksör-hangulatú édesség, ami az alacsony alkohol mellett egy kicsit váratlanul hat, de bántónak azért nem neveznénk. Lecsengésében kortyvégi komlókeserű tűnik fel, az egyszerű, kontinentális fajtából (tehát minden valószínűség szerint hallertauer), a korty fővonulatához nem sokat tesz hozzá. A visszafogottan édeskés alaphangulat miatt néha-néha egy multivitamin-gyümölcslé jut eszünkbe róla. Messze nem prezentálja a Schlenkerlától ismert füstöltsonka-hurrikánt (amiről itt írtunk, jó régen), viszont az egyoldalúság feláldozása nem hoz harmóniát sem, nem igazán áll össze a Spezial. Füstösnek speciel füstös, legalább egy kicsit, de ha kizárólag kocsmapult melletti beszélgetésekből lennénk hajlandók tájékozódni, a kétely legcsekélyebb nyoma nélkül elhinnénk, hogy a gyanú igaz, és a Spezial is egy a Weyermann-egyenmalátás játékfüstöltsörök közül, amik lényükből fakadóan nem tudnak kilépni a középszerűség verméből.
Csak hát egy egészen rövid Google-keresésből kiderül, hogy nagyobbat nem is tévedhetnénk: pont, hogy a Spezial a másik sörfőzde (valóban A Másik, mint említettük), amelyik saját maga gyártja a füstölt malátát a hamisíthatatlan bambergiséghez. Már kezdenénk megingani és feloldódni a posztmodern véleménypluralizmusok, a posztfaktuális világ káoszában, amikor segítségünkre siet a német Braumagazin és megnyugtat, hogy a valóság még mindig sokkal banálisabb, mint hinni szeretnénk, és mindössze annyi a Spezial langyiságának oka, hogy míg a Schlenkerla 100%-ban a maga füstölt malátájából készíti a Märzenjét, addig a Spezialnál megálllnak 40-60% körül, azaz sima, füstöletlen malátával ütik fel az alapsörüket. Azaz szó sincs trúságról és hamisságról, vagy bármi hasonlóról, a füstöletroham hiánya kizárólagosan tudatos döntések eredménye. Tanulság tehát, mint általában, most sincs, aki szereti a Schlenkerlát, annak felesleges a Speziallal (vagy bármilyen más rauchbierrel) foglalkozni.
Alkoholtartalom: 4,9 V/V %
2019. 11. 18.
